Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Szent Isten! Mi történi velem? ... Hát Szűcs Pál rakodómunkás riválisa lettem? Igen nyugtalan voltam, fel és alá járkáltam a szobában. Agyamat kínzó kérdések raja ostromolta. Mára vártam Kriskát. Nem beszéltük meg ugyan e találkozást, de erre nem is volt szükség, mert magától értetődő, megszokott dolog volt, hogy legalább is kétnaponként eljön hozzám. Elhatároztam, hogy kérdőre vonom. De közeledvén a találkozás ideje, mind jobban hatalmába ejtett a felelem. Éreztem, hogy önuralmamat elveszítem s hogyha Kriskát hazugságon kapom rajta .. akkor... Akkor Kriskát megölöm. Gyáva voltam, hihetetlenül gyáva. S hirtelen támadt rám a mentő ötlet: - Nem csal meg ... hü hozzám. A legény az, akit becsap ... ígér, de nem teszi meg, ez biztos, hisz velem is mindig így tett. Boldogan leültem s röhögve emlékeztem vissza ismeretségünk legelejére. Istenem, nekem is hányszor ígérte meg, hogy eljön, hogy találkozik velem és soha, de soha nem tette meg. Mi is történt akkor a konyhában ... hahaha? Folyvást becsapott engem s én mindig újból hittem neki ... Lehet ugyan, hogy volt szeretője ... bizonyára volt. de nem szerethette ... s mégse csalta meg velem. Hát még most. hogy tenné meg, mikor szeret ... mikor ennyire szeret engem. Kacérkodik a Szűccsel ... hisz minden nő kacér, miért éppen ő nem lenne az? ... S nem is tud tőle egyhamar másképpen megszabadulni, hát ígért neki fűt-fát ... úgy, ahogy ezt velem tette ... ígéri s nem tartja be ... drága, jó Kriskám ... hisz üldözik ... nincs itt a faluban ember, aki békében hagyná ... ahány legény van, mind szerelmes (belé) bele s a többieknek is ... vén, (utálatos,) undok gazembereknek ... csak (rajta) rája vásik a foga. De nem maradt ez ennyiben ... még egy rövidke ideig várunk ... hisz a legnehezebbjén túlestem már, édesanyámtól rövidesen megérkezik a válasz s akkor elviszem innét... soha ide vissza nem térünk ... édes Kriskám. Hármasban leszünk örök nyugalomban s szeretetben. Gyávaságom így magamba fojtotta remegő féltékenységemet s fütyörészve, jókedvűen vártam Kriskára, kihajolva az ablakon. - Ma előszedem a ruhákat - ha törik, ha szakad és megmutatom neki határoztam el hirtelen. - Ma felpróbálja a ruhákat... meddig várjak még vele? Gyertyát gyújtottam s egy könyv olvasásába kezdtem, hogy a nyugtalanító, gyötrő ellenvetésekről, aggodalmakról elfelejtkezzem. Későre járt már az idő s Kriska késése is módfelett aggasztott. Nem bírtam olvasni. Becsaptam a könyvet s az asztalra vágtam. Majd kinyitottam a szekrényt, magamat ámítva tettem-vettem a fehérnemű között,