Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

- vissza se nézel az elhagyott homályba. De lásd, ittrekedt szivemből ki-kilövell a fény és végigseper szeretöm arcán: e reszkető tájat figyelem most elborult szemmel s elfelejtem hogy rámesteledett s hogy, ím utam lapályos vége felé közeledvén oly egyedül maradtam, hogy szívdobogásom dörögve visszhangzik a pusztán ... Lobogó tűz, szerelem, egyedül maradtam veled! S ha esténként a gyors forgószél lefut a magasból s megnyitja a tájat: ott talál engem leszegett fejjel, sorsomon tűnődve: a szerelem is akár az ifjúság szétfoszlik karjaimban s mint a tenger mely céltalanul előre-hátra ing bő medriben úgy éledek s múlok el búvó alakja mögött a sötétben hánykolódva... Csendes barát, állj meg s egy utolsó pillantást vess az elhagyottra!