Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Birtok Kiadatlan. - Gépirata elsárgult fatartalmú papíron, fekete betűkkel, autográf ceruza-javításokkal. Fáradságosat, nagyot és boldogtalant alkotott az ember. (S szemlét) Szemlét tartani színtelen birtokain, melyek ferdén eldűlnek szenvedélye szelében, s megszólaltatni őket ujjai alatt mint betűit a vak, olykor felkel és szavakat mond melyeket nem ért s melyek mint a habok egymás vállán ülnek és alaktalanul lefelé csorognak. Azonban hallgatnak a megszólítottak. S e csönd egyre nyomasztóbb, s oly tömörré lett már, ahogy múlik fölöttünk az idö, hogy a körbenülö természet megütközik és fényt vált, s ti ott fenn, szelíden ődöngő csillagok! ti ragyogó és hatalmas lények, ti teljesek! ti is megrendültök és fénykoszorútok csörögve széthull mint az őszi lomb. A szavak pedig, a szavak, a rosszul táncolók, tovább mossák a partot s nőttön-nö a zavar és a képmutatás. Hogy pedig el ne merüljünk a gazban amely az elhallgatott válasz fölött sárgán kinő és gorombán dörögve már befutja a teret s hogy kibékítsük - szerényen mint az alacsonyak a feszengő mindenséget melynek dallama romlandóbb a virágnál: ideje lesz csöndesebbnek lenni s meghajolva felvenni képét ama gyermeknek ki hatalmas anyjához este hazatér s elsimul benne mint avarban a levél.