Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Búcsú egy elképzelt baráttól Közöletlen. - Gépirata az 193l-re tervezett kötet anyagából, fekete színű betűkkel. Tárgyi és életrajzi vonatkozás, címzettje talán Illyés Gyula. Déry Párizsban ismerkedett meg vele 1923 végén, s az emigrációból való hazatérés után együtt jelentkeztek szürrealista verseikkel a Dokumentum oldalain. Illyés utóbb eltávolodott az avantgárdtól, „újnépies" verseivel a Nyugat és Babits vonzáskörébe került. Csendes konfliktusukról s Déry kisebb sértődéséről ld. „Kedves Tiborkám! Drága Gyuszim" című levelezésük 15-16. egységét a „Költő, felelj!" című tanulmánykötetben. (Szerk. Tasi József. Bp. 1993. 104-105.) Felemeled békés botodat s előrehajló arccal, melyen a nyári táj réveteg visszfénye reszket merészen nézel magad elé s lantodat pengetve erősen kilépsz igy járod könnyű utadat, mely egyre messzebb visz tőlem igy sietsz zord határaid felé, csendes barát! Segíts meg, mert elveszek, eltévedek a felszálló göröngyök között, megvakulok a portól s az éjféli csöndben (elvesztem eszem) elsötétülök s tekergőzve mint a kígyók kiáltozni fogok ... Ott, ott hol útjaink elváltak, hol elfordultál tőlem mint a lehanyatló nap, mely a durva sötétség elöl lerohan a túlsó völgybe s mögötte elkomorul s eszét veszti az elhagyott táj ott, a borús út elágazásánál napraforgó arcával állva maradt ifjúságom a száraz dudva között s lágy szárán forgolódva szüntelen keresi a fényt amely letűnt. Sötétben maradtam. S te rohansz Ragyogó!