Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Egyszerűség Első és egyetlen megjelenése: Népszava 1931. jan. 11. 8. sz. 2. - A hagyatékban két gépirata van. Az egyik fekete és az 1931 elejére tervezett kötet betűivel; a másik az 1928/1929-es évekre jellemző indigókék betűkkel: feltehetően az előbbi fogalmazványa, ceruzával írt javításokkal és egy áthúzott második versszakkal. A szokástól eltérően ezt az első leiratot hozzuk, amely ugyan a maga javításaival megegyezik a kinyomtatott szöveggel, de az utóbb kihúzott versszakkal jól érzékelteti a megszakadt alkotófolyamatot. Tárgyi és életrajzi vonatkozás; végső formájában már szinte programszerűen hirdeti meg azt a klasszicizáló lírai szemléletet, amelyről az Odi et amo bevezetőjében szó volt, s amely egyfajta korhangulat. Hatása tettenérhető Kassák Lajos költészetében éppúgy, mint a fiatalok törekvéseiben. (Ld. például Radnóti Miklós Újmódi pászotorok éneke című kötetét.) Sípjába fúj a pásztor és a csavartszarvú állatok élén lomhán hömpölygő lábakkal a hegyek felé halad. Látod, a kanyargó úton kis kerek porfelhők (ugornak) ugranak mögötte mint a békák és elmúlnak mint a békák. Sípjával csalogatja őket. S hol elindult az út, a faluvégi házban, anyja vakablakú szeméből kihajlik és hosszan utánanéz a szerelem. Férfiak vagyunk. Az összecsavarodott hegyekben^ hol kígyók birkóznak, kiknek gőzölgő fejét^"'^ látja csak az anya az elfeledett lap^^ólTott, a düh sziszegő szelei alatt, a jégmezpköíCaz elvált levélen a szabadságban, a szabjylságban, a szabadságban tévelyegnünk nekünk megadatott. A vihar zú^A^pásztor leveti saruit. Mi gomolyog fel a szakadékból? ... A pásztor Eefémelt síppal leveti magát a szakadékba.