Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Rámnézett, úgy hittem, dühös arccal. De aztán hirtelen mellemre dűlt, két karjával átkulcsolta nyakamat s csókra tárta száját. Meglepődve, boldogan szorítottam magamhoz. - Úrfi ... drága úrfi - suttogta -, ma nem, majd holnap ... holnap várjon rám a marosmenti keresztútnál... este szolgálat után eljövök ... ma mindenem fáj. Érdes kezével végigsimogatta arcomat, hajamat. Megszorítottam s megcsókoltam kezét. - No de úrfi! - nevetett. - Nem vagyok a nyanyája ... aztán meg ne gondolkozzék olyan erősen, mert megbolondul ... holnap eljövök, biz isten ... aztán majd csókolhat egyebütt is ... te fura Peti. Felállt, megfricskázta az orromat, aztán kissé bicegve elsietett. Utána bámultam, szívem tele volt boldogsággal. - Nem utazom el... itt maradok ... Kriskám ... drága Kriskám! ... Alig, hogy hazaértem, magamra zártam az ajtót s lefeküdtem. Csillagos volt az éjjel, a nyitott ablak előtti fehér csipkefüggönyökön átsütött a hold rezgő, ezüst fénye, halk szellő (lobogtatta) lebegtette néha az asztalterítőt. Zengő csönd borult (néha) a szobára, a meszelt falakon fekete árnyékok futkároztak, a holdsugárban megcsillanó ablak remegő ezüst négyszöget vetett a menyezetre. Hosszasan szemléltem minden egyes bútort, megsimogattam a párnát s kimondhatatlan boldogsággal szívemben gondoltam szeretett drága anyámra. Elhatároztam, hogy holnap írok neki egy hosszú levelet. Elaludtam. - Ki abból az ágyból... hallja. Maga Mátyás lustája ... hé ... hallja ... lekésik a vonatról - ébresztett fel kiabálva a jegyző. Alig derengett még, bosszúsan meredtem kövér piros arcába. - Nem vagyok ennek „hallja maga" ... no nem baj ... nem szólok neki ... ugyan miért sérteném meg ezt a jó embert? Felültem az ágyban és kezet nyújtottam neki. - Jó reggel kívánok, kedves uram ... nem utazom el ... ezért lustálkodom ... nem utazom, sürgönyt kaptam, hogy az anyám már jobban van, már lázmentes is ... hát itt maradok. - Ide kapta a sürgönyt? - Ide hát... a postára ... - Lehetetlen ... hisz én érdeklődtem, nem jött tegnap egy sürgöny se ... magának se... - Nekem jött... dr. Szikora Mátyásnak ... érdeklődjék még egyszer. - No jól van már, doktor úr, hiszen nem akartam megsérteni ... csak azért mondtam ... úgy gondoltam, hogy maga ... hogy doktor úr ... - Ejnye, most megbántottam. - Rendben van, kolléga úr ... hát aztán kilencre keltsen fel s frustuk után csapunk egy olyan ferblit, hogy ...