Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Belevettem magam a partmenti füzesbe és fásultan szaladtam a falu irányába. Hirtelen megpillantottam nadrágomat egy ágra akasztva, ideoda lobogtatta a szél. Felkiáltottam örömömben s hálatelt szívvel gondoltam Kriskára. Húsz-húsz lépésnyire, ágakra tűzdelve megtaláltam a kabátot, mellényt, a másik cipőt és újabb öt percnyi út után a szélben csapkodó inget, a ráerősített gallérral. Újból levetkőztem, magamra húztam az inget, felöltöztem. Mire nagy kerülővel hazaértem, már teljesen besötétedett. Szobám kulcsát Kriska kilopta a (nadrágzsebből) nadrágzsebemből, földdel, fűvel tömködve helyette tele. - Hátha eljön hozzám, vagy tán már itt is van a szobában - csillant fel bennem a remény. Lihegve léptem a nyitott ablakhoz, ott lebegett emlékként a harisnyám másik fele. Leszakítottam, átvetettem magam az ablakon. Valami ülő alak fehérlett ágyamon. - Kriska! - (kiáltottam) költöttem fel és reszkető kézzel gyufát gyújtottam. Egy tagbaszakadt (oláh lány) munkáslány ült a megvetett ágyon, hortyogva aludt. - Mit akarsz? - ordítottam. Fel ijedt. (Domnule, a) A jegyző küldte engem - hadarta, rámvigyorgott s karombacsípett. Felrántottam az ágyról és (torkánál) hajánál fogva kilódítottam a nyitva talált ajtón. A gyertyatartó nagy robajjal a földre esett. - (Csendesen) Csendesebben a szerelemmel - hangzott a szomszéd szobából a jegyző zsíros, dörmögő hangja. Hosszas hánykolódások s rövid, szaggatott álom után rámköszöntött a hajnal. Az ablakhoz álltam, a hűs levegőt víg kukorékolás hasította. A felkelő nap sugarai aranyba verődve szikráztak a Maros tükrében. - Ezt így nem tűrhetem tovább ... ez a piszok paraszt még megbolondít ... véget kell vetnem ennek a komédiának ... elutazom ... még ma elutazom. Nem! Ma még egyszer megpróbálom, s ha nem sikerül, hát látni sem akarom többet... holnap utazom el... de holnap biztosan. Kilopta a szobakulcsot a zsebemből, hátha mégis csak eljön? ... De meglátta (az oláh) a lányt az ágyon ... a guta üsse meg azt a marha jegyzőt! ... Rám sem hederít majd többé ... ellenkezőleg! ... Ez nemtörődömség jele volt részemről ...ez bosszanthatja... tan féltékennyé is teszi... s így majd inkább hajlik. Féltékennyé teszi? ... Nevetséges dolog, hisz nem szeret engem, hát hogy lehetne féltékeny? ... Kriska szeret engem? ... Kitűnő eset! ... Kitűnő eset! ...