Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

- Jól teszi, (még) amíg fiatal... aki bírja ... te, persze már nem bírod, kollega úr? - De még szűz lányt is ... aíTenét... ne higgyen neki Szikora úr, a múltkor például... Rám nézett vigyorogva, csettintett a nyelvével. - Hát hogy tetszenek a (fáták) lányok, Szikora úr? ... ízes falat... csak kissé piszkosak ... meg kell őket fürdetni. - Hát bizony kérem, érteni kell a módját... ki kell választani a jobbik fajtát ... Beállít például (hozzám) a múlt héten az a ... - El ne áruld neki a nevét te szamár, mert akkor kampec a dicsőségednek ... ha ő megfogja egyszer! ... (Hát a hátsó felét mutogatja majd neked, vén szamár.) - Hagyj el már ... értesz is tc ehhez! ... Hát a fahordás mire való ... azzal hordatok fát, (akit) akivel akarok ... no meg ... hagyd el ... világéletedben szamár voltál ehhez ... hanem komolyan Szikora úr! Ha kell Önnek lány, hát szerzek én még ma estére is olyat, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána ... hahaha ... ide a szobába ... este (nyolcra) nyolckor itt lesz, ... de ne nagyon lármázzanak, mert az anyjuk nem szereti... - Dehogy ... dehogy ... köszönöm - nevettem kényszeredetten. Ha megmondanám neki, hogy ... hogy Kriskát rendelje ide ... nem - olyan nincs! ... Kell is nekem ez a vén kujon ... no még az kéne, hogy idegen segítséggel ... pipogya fráter vagyok ... pfuj! Felugrottam, székem nagy robajjal feldűlt. A jegyző megütközve nézett rám. - Bocsánat - hebegtem s visszaültem, a homlokomra verődött izzadságot kabátujjammal letörölve. Összeszedtem magam, beszélgetésbe elegyedtem. - Tudja, jegyző úr, a napokban a telepen jártam, ott láttam egy szép lányt, lenszőke haja van... - Aha, tudom már... a pénztáros cselédjére gondol ... a Kriskára ... bizonyára ... - Dehogy ... nem igaz, nem arra gondolok ... dehogy ... ha mondom, hogy nem arra gondolok. - No-no, miért heveskedik? ... De hát azt is ismeri, úgy látom ... ért ez ám a nőkhöz, barátom, te ... az a Kriska ... az egy ... az egy, páratlan nő barátom, annyit mondok neked ... páratlan nő ... hisz emlékszel a tavalyi Péter-Páli késelésre ... a hogy is hívják no? ... A Pál ... az idősebbik Pál legényről akkor tudódott ki, hogy a Kriska szeretője ... a legények megvárták a korcsmában ... azt mondják, a Pál öccse is köztük volt... holtan hozták ki este ... két bicska a hasában ... egy a hátátjárta át ... aztán persze nyomoztak ... összefogott az egész falu ... senki se tudott semmiről... mit se láttak,... mert hát bolondulnak