Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Elbeszélések
azokba kapaszkodott borzalmas fekete kezeivel s lassan mászott a hold felé. Nem megtiltottam - kiabálta a kisfiú dühösen -, hogy minduntalan az égen mászkálj (még összetöröd) s bepiszkítsd a felhőket! - Toppantott lábával, alatta recsegett az ágy. De apa tovább (csúszott) mászott, (szájával hápogott) száját tátotta a hold felé és hessegette a felhőket. A csillagok s az arany húrok között fehér angyalok (röpültek) röpködtek, mint a képeken, (zsebkendővel) zsebkendőbe fújták az orrukat, köhögtek, krákogtak és egyiknek-másiknak szárnyából lehullt egy toll és sűrű havazással esett a föld felé. Egy nagy vörös angyal röpült a legsebesebben, (popsijára) fenekére fehér betűkkel (volt ráírva) rá volt írva a neve: Gábor, és fejével intett a kisfiú felé. - De hát hogy kerüljek fel oda? - sóhajtotta ez kétségbeesetten. Körülnézett, megpillantotta a (liftet) felvonót, persze rögtön beszállt, a (lift) felvonó elindult. Hátsó fala üvegből volt, a kisfiú (odaállt) eléje állt s (nagyon) igen elcsodálkozott, mert nem a lichthófra nyílt az ablak, ahogy gondolta, hanem egyenest az égre. Roppant sebesen ment a (lift) felvonó és csodálatos dolgok mellett (haladt) suhant el. Magyarország (helyrajz) hegy- és vízrajzi térképe fölött például, tündökölve az üres kék égben, a Lina néni gömbölyű kristályórája függött, lilaszinű villamos szikrákat (vetítve) vetve rettenetesen égő fénnyel, az egész (liftet) felvonót lila színnel világította (meg) ki. - Pedig az a szalonba szokott állni, hogy kerül ide? - De (tisztán) világosan lehetett hallani édes tiktakját, mely mint (a zene) megannyi zongorahang szállt ki a rejtelmes égő üvegbura mély barlangjából. - A (lift) felvonó azonban oly sebesen (szállt) emelkedett, hogy pár (perc) pillanat múlva már messzire elhagyták ... (új csoda elé kerül ve: egy felhőn rózsaszínű kis szamár állt zöld gyémántlánccal nyaka körül.— A lift most rózsaszín ós zöld fényben úszott aztán továbbrepültek, arany pó kok mellett, melyek nagy hullámvonalaiéban lebbentek cl az ablak előtt... ) Az ég bal sarkában egy kis üvegházból nagy vörös szakállú bácsi dugta ki a fejét és leveleket eregetett a (lift) felvonó felé, melyek mint a hópihék csapódtak le falára, erősen odatapadva. - Hogy szedjem le, hogy olvassam el őket? - gondolta a kisfiú, aztán tovább, továbbszálltak, hirtelen elektromos kék fénybe borult a (lift) felvonó, nagy zúgás töltötte el a tereket s ők belekerültek a gépházba, melyben a csillagokat sütik. Egy pillanat alatt átrepültek, de ezalatt a pillanat alatt a kisfiú megfigyelte a nagy, olajos csillogása gépeket, melyekből sárga gőz szállt, látta a katlant, melyben a csillagok rettentő nagy (aranygolyója forgott) aranygolyói forogtak csillogó lében s még megfigyelhette amint egy ilyen aranygolyót megtisztítva, megszárítva s vaskefével szép simára kefélve, a csúsztatón át kieresztettek az űrbe. (Rém) Nagy dörömböléssel (zúgott) csúszott le a sima pályán, oldalt két sorba állva, sapkájukat lengették s éljeneztek a munkások, a zuhanás szele egész a (liftig) felvonóig (csapott föl a futás szele, s) felcsapott: egy pillanat múlva a csúsztató végére ért a csillag,
