Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Lia

or Lia Első és egyetlen megjelenése: Nyugat 1917. február 1-16. 3-4. sz. 231-262., 327-359. Kézirata a PIM Déiy-hagyatékban: 21x17 cm nagyságéi kemény bontófedeles füzet, fedelén Auer Ignác (Budapest, VIII. Rákóczi út 13.) kereskedésének vignettája. - A ceruzával írt szöveg a füzet utólag beszámozott 1—162. oldalain. A Nyugat-be/í közlés vége hiányzik belőle. Kiadásunkban arra törekedtünk, hogy a kinyomtatott, tehát véglegesnek szánt szöveg mellett - bizonyos tipográfiai fogások közbeiktatásával - a kéziratban található eltéréseket, húzásokat is megjelenítsük. Ennek technikája a következő: a kéziratban lévő - és utóbb elhagyott - szavakat mondatokat (zárójelbe téve) a kinyomtatott szöveg elé helyeztük. Ilymódon az olvasó egyértelműen kiveheti, mit írt le a szerző első elgondolásában - s mire cserélte fel azt utóbb a novella végleges szövegében. A kifejezés első, majd elvetett alakjait az író maga is vagy zárójelbe tette, vagy utóbb az egyértelműség érdekében áthúzta. Szedésünk a törlésnek ezt a gyakorlatát is megkísérelte visszatükivzni. - Végül kötelességünknek tartottuk feltüntetni, ha a kinyomtatott szavak eltértek a kézirattól: ez esetbe?! a nyomtatott változat eltéréseire fett betűkkel hívtuk fel a figyelmet. Példákkal megismételve: kéziratban megvan - nyomtatásban hiányzik: (tavasz) kéziratban kihúzva - nyomtatásban hiányzik: (tavasz) kéziratban nincs - csak a kinyomtalottban: tavasz A novella e szedési képe - úgy érezzük - kifejezően érzékelteti az író stilisztikai előmunkálatait, - s talán azt is, hogy milyen messziről kellett elindulnia a kifejezésnek afelé az eszménye felé, amelyet idős korában is vállalt. Tárgyi és életrajzi vonatkozások.- az író ezzel a novellájával lépett be a magyar irodalomba. Eredetileg az Érdekes Újság prózai pályázatára adta be 1916 második felében, s mint az a hetilap 1917. január 2I-i eredményhirdetésében is olvasható (Jelentés 1000 koronás regénypályázatunkról. Érdekes Újság 1917. 3. sz. 17.): a bírálóbizottság Déiy írását a második díjjal jutalmazta. (Az első díjat Bónyi Adorján Szerenád című regénye kapta.) Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője, aki tagja volt e bizottságnak, felfigyelt az új tehetségre, s vállalta az addig teljesen ismeretlen szerző novellájának közlését. (A mű fogadtatásával és sajtóperével kapcsolatos dokumentumokat sorozatunk 6. kötetében közöljük.)