Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)
Ellopott élet
Ellopott élet Egyetlen közlése: Nyugat 1918. március 16. 6.sz. 500-514. Kézirata nem maradt ránk. Tárgyi és életrajzi vonatkozások.- az író, miután sikeres sztrájkot szervezett nagybátyja ellen a Nasici fakitermelő és feldolgozó Rt budapesti központjában, elbocsátották állásából, elvesztette katonai felmentését, s hamarosan megkapta behívóját. Katonáskodása módot adott ana, hogy megismerkedjen a háború kár-vallottjainak gondjaival és tragédiáival. Ezzel az élménykörrel függ össze az ugyancsak 1918-ban publikált, s később az életmű kiadásba beemelt A kéthangú kiáltás című kisregénye is. A Mária utcába nyílik a bolt. Esőmosta, kopott táblán ügyetlen betűkkel éktelenkedik a cégér: Lázár Miklós szíjgyártó mester. A bolt rég nem bolt már. Odaköltözött az asszony egész pereputtyával, mikor férje a háború legelején bevonult; ott lakik most is. Dohos, rossz szagú levegő tölti el a szűk helyet. A hátulsó sarokban vaskályha füstölög, egy kopott, sárga szekrény düledezik az oldalsó falnál, szembe egy keskeny, kifakult pirosas dívány. A háromlábú asztal egy széknek támaszkodik. A kályha előtt szénvacok, abban hál most a szabadságos baka fia. Vastag por lepi be a bútorokat, a falak teliragasztva poloskavédő, piszkos újságpapirossal. Nagy fekete legyek mászkálnak a falon, a lukas-rothadt pallón, a szekrényen, mindenütt. Ablak nincs, az ajtó kétszer-háromszor, ha nyílik napjában; az emberszagú, fülledt kétéves levegőben százszámra szaporodtak el. A tejüveges ajtón haldokló estfény szüremlik át, fullasztó a sötétben az izzadtszagú lég. Az ajtó alul hézagos, papirossal kell folytonosan alátömni, hogy a hideg be ne húzzon a szobába. Üvege szakadatlanul zökken, zörren, ha kívül az utcán elhaladnak előtte. Az asszony van idehaza, csecsszopó gyerek ölében. A földön ül, a kályha nyitott ajtajából kiomló piros fénynél zsebkendőt hímez. Az ide-oda lobbanó láng pillanatonként tétova árnyékot ereszt a hímzésre, a megerőltető nézéstől szeme állandóan könnyes. Koszos, fekete haja homlokába lóg, redős arca mereven a zsebkendőre bámul. Lógó, sárga melle a kicsi szájában, szakadt szoknyájából kilátszik kékharisnyás vékony lábszára. A gyerek kezecskéivel kalimpálva hiába hessegeti a vékonyka arcára unos-untalan rátelepedő legyeket, végre szájából
