Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Schwarz úr öngyilkossági kísérlete

Çoéwf &ï/><>r Schwarz úr öngyilkossági kísérlete Tintával írt kézirata a PIM Déry-hagyatékában. Nyomtatásban itt jelenik meg először. Hátradűlő betűi a Mamához írt, 1914-1915-ben keltezett levelek írásképéhez állnak közel. Tárgyi és életrajzi vonatkozások.' az öngyilkosság ténye kísértetiesen hasonlít az író apjának 1919 májusában elkövetett tettéhez, azzal a különbséggel, hogy Déiy Károly sikeresen hajtotta végre elhatározását. Lehet, hogy Schwarz úrban Déiy - édesapja érlelődő szándékát érezte meg? - Bár az öngyilkossággal kacérkodó indítékok magában az íróban is kialakulhattak. V

éresen, rőten tátong be az ég az óriási ablakú szobába. A nap tűzszív az égen, pokoli forróság a földön. A távoli erdők mögött fekete füstgomolyok (mintha az erdő égne), a levegő forró diófaszagú, ítéletnapi dermesztő csend. Az óra hangosan ketyeg, olyan hangosan, hogy a szívem megreped a merészségtől, a mellékszobában valaki hamisan hegedül egy kupiét. Meg vagyok hatva. Ilyen rettenetes nagy méretű diszharmóniát még nem éltem át. Molekulává száradt össze a testem, körülöttem pedig kavargott, forrott, ordított a lángoló izmos öntudat, ujjongásom világgá dagasztott szét: élek, élek, élek, élek, élek, élek, élek, élek, élek, minden idegemmel, egész kicsinységemmel, dadogásommal élek, így még sohasem éltem, én vagyok az élet. Más gondolatok viharlottak át a testemen, szomorú lettem és visszahanyatlottam a székbe. Meghaltam egy pillanat múlva. „Holnap tarokkozni fogok a barátommal, telefonálni kell a fűszeresnek, csak el ne felejtsem a kis szeretőmnek a virágot elküldeni, milyen jó, hogy nyertem ma lóversenyen közel ötszáz koronát, stb., stb." Majdnem feljajdultam olyan heves fájást és undort éreztem a szívemben. Lám ez az - mondtam, - ami hiányzik mindenkinek és rosszakká teszi az embereket: az idegeknek emlékező tehetsége. Mindenki abszolutan feled, illetve ami ugyanaz, minden meghal. Minden pillanatban tízszer, százszor, ezerszer hal meg