Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
II. Férfikor - Önarckép - most?
önarckép - most? Valamikor, kicsinél Is klcslnkébb koromban két Napom volt, m*«t a világvég! balladákban. Az egyik oriafönn az égen, a másik Itt lenn a földön, a fekete kútban. Az ögis fénygubancos, árny-csimbókos fenevad- arc, akire tilos volt ránézni, mert karmaival belemart az amber szemébe, s megvakithatta, netán örökre, A másik, a békességes, a víz színén szelíden lebegő nagy aranykorong. Olyan kerek és fényes, mint a nagy ingaóra alatt Jobbra és balra lengő réztányér, ahogy nálunk mondták, az éra - vagyis az időnk - holdja. Soká tartott, talán már harmadik nyara® is elkezdődött, amire magam is elhittem, amit mondtak róluk, hogy a két nap egy és ugyanaz, bár mégis más. Valahogy Így voltam másik arcommal,első tükörképemmel is. Már rég tél azon az Ssemberl döbbenetén, amikor!» az elsfl emberek egyik®- és magának mindenei az - először pillantja meg arcát az ein yugvé viz tükrében. Lehet - képzelem - meghőkölésében odaszegezödött a földhöz s bámulta, mint a csodát.Oe az ia lehat, megijedt és világgá futott önmagától, a mástól. És tudtam azt Is - milyen Ijesztfi és boldogságos volt a fölismerés hogy az a má3ik, az a folyton elmozduld és folyton össze-összeálló fényálarc valfeaá módon én vagyok. Az én arcom, ami van Is, meg nincs is. Van, mert látom és mások Is látják és az Istenek, álieéa igazszavü mindenhatói, apám és anyám is azt mondják. Nekik pedig el kell hinnem mindent. S mégis, ha elsötétül a világ, vagy hozzáérek ahhot a másik archozz ha óvatosan megteenditem a víz tükrét, összezavarodik ás eltűnik minden. Talán ezért ts vágtam bele ököllel a nagy fehér tükörbe, hogy megtudjam, hogy lehetek ott, ha itt kint vagyok. Ezek a szépséges szorongások és fényes félelmek vezethettek egyik későbbi, bár nem sokáig űzött játékomhoz, ami szigorú szemmel nézve talán a vivlszekció sajátos formájának, szelíd változatának is mondható, Volt egy kutyám, Szüli és volt egy macskánk. És volt ama kétajtós nagy íenér »szekrényünk, az egyik ajtaja tététől talpig tükör. Magányos 62
