Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)

III. Az utolsó évek - Önéletrajz

Keresztáron megtörtént velem előre minden, ami vagyok. Itt voltam meglett gyerekember, azaz felnőtt, és itt lettem - ahogy mondják - hömbölgő, vagyis költő.

*

*

Néhány adat még: 1954: az első megjelent vers. (Fejér Megyei Napló) 1966: az első könyv. (Szaggatott világ, Magvető) Eddig huszonkét könyvem jelent meg, köztük nyolc önálló verseskönyv, egy verses dráma, három gyerekvers-, három műfordításkötet, valamint egy közös mű Szebeni András fotóművésszel. Számos kitüntetést kaptam, közülük a két József Attila-díjat (1970, 1986), az Arany Já- nos-díjat (2000), a Kossuth-díjat (2001) és a „Lengyel kultúra szolgálatáért” nevű lengyel kitüntetést emelném ki. Hatvan éves koromban szülőfalum díszpolgárává választott.

Miért épp a Mandelstam-vers<! Mert több volt, mint önmaga: kiállás, kiáltás, tiltakozás. Mandelstam az egyik legnagyobb XX. századi orosz költő, a kommunizmus és a sztálini zsarnokság áldozata. 1937-ben végezték ki. Korán, 1966-ban kezdtem fordítani. A verset 1973-ban írtam. Ki kellett mondanom, és csak így, Mandelstam arcával arcomon mondhattam ki, hogy „a láncot pengetem”. A vers hosszas, szerkesztőségek közti vándorlás után az Uj írásban jelent meg, 1974-ben. Juhász Ferenc merte közölni.

99