Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)

III. Az utolsó évek - Oszip Emiljevics Mandelstam éjszakái

Oszip Emiljevics Mandelstam éjszakái

1.

Fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehér

2.

Ki ültetett a torkomba rigót £

Ki rakatott madár-sípokkal bélelt torkomba borotvapenge-fészket, kés-sugaras, halálig dáridót4

3.

Nem a lantot, a láncot pengetem;

hangszalagjaim csörögnek, mint a láncok, vagy mint a csillagok odafenn, a gravitációs, vasba veretett világok, béklyóban-földek, mintha a szívem.

4.

O, végtelenség, világ Szibériája, vak kalodám...

5.

A hó a tél holdja.

6.

Én, a pétervári bőrös zsidó

egyszülött fia,

aki fának születtem,

mért vagyok kő most, kőtömbből-éj szaka.

7.

És megtanítom az emberi beszédre az újraszavakat, az énekelnifákat, megtanítom a madarakat az égre...

8.

Suttogásom hullhatatlan levél, levélzik lombhatatlan, pedig már avarló avar mögöttem minden, minden árnyék, s mint zsíros humuszba, süppedek hanyatt- árnyamba vissza, árnyak magam is - mégis vagyok: a száj előtti szó,

100