Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)

Bevezető

VERSEK. PETŐFI SÁNDOR. 1842-1844. BUDÁN,-A MAGVAR K.:n EGYETEM BETŰIVEI. 18 4 4. 11 programunk mutatja be.) Egyik vidéki tartóz­kodásának, a Tolna megyei Borjádon való két­szeri időzésnek tárgyegyüttesét (1845 nyarán és őszén) a sárszentlőrinci diáktárs családja, a Sass família számunkra is megőrizte. Láthat­juk az íróasztalt, amelyen dolgozott, és ame­lyen - többek között - a közkedvelt A négyök­rös szekér című versét írta; megszemlélhetjük azt a buzogányt, amely ottani szobájában füg­gött, és amely óhatatlanul A magyar nemes vi­lágát idézi, és láthatjuk persze az egykori ven­déglátó udvarház képét is. Az enteriőrt Petőfi hiteles tárgyai (tintatartója és egy maga farag­ta fakupa) teszik még teljesebbé. (14. kép) Költői forradalmát Petőfi Sándor megértő, segítő érzelmi társ nélkül hajtotta végre. A po­éta fellángolásai - a dunavecsei Nagy Zsuzsika, a pesti Csapó Etelka, a gödöllői Mednyánszky Berta iránt — sokkal inkább a szerelemvágy, mintsem tartós, mély érzelem megnyilvánulá­sai. A két utóbbiból egy-egy verskötet is szü­letett. A 15 éves korában váratlanul elhunyt Csapó Etelka volt a múzsája a Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklusnak (a kislányra a kiállításban a kötet mellett báli cipője és pa­pírszínházának figurái emlékeztetnek); a mindössze néhány találkozás Mednyánszky Bertával hívta életre a Szerelem gyöngyei köl­teményeit (e kapcsolat ereklyéje a versmotí­vummá is lett virágemlék). A konzervatív irodalomkritika, amelyet kez­detben meglepett Petőfi gyors és átütő sikere,

Next

/
Oldalképek
Tartalom