Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)

Bevezető

1845 nyarán már átlátta nemcsak a közérthető költészet lehetséges társadalmi veszélyeit, de azoknak az ügyetlen kísérleteknek a kudarcát is, hogy a poétát körükbe vonják vagy akár esztétikailag „megneveljék”, kíméletlen igazmondását a szalonköltészet stílusához szelídítsék. Nyílt és folyamatos kritikai támadások célpontjává tették tehát; megvádolva őt „aljas- ság”-gal, azaz művészieden természetességgel, fantáziátlansággal, a közönségnek tett engedményekkel. A magát „a természet vadvirágá”- nak tekintő Petőfi (15. kép) a kritikákra jobbára versekben válaszolt: első indulatában felcsattanva, utóbb bizonyítva az állítás ellenkezőjét, végül általánosított költői igazságot fogalmazva meg. Mindazonáltal a bírálatok érzékeny élethelyzetben érték Petőfit. Hangnemének megújítására készült — miközben kizárólag tollából élt, és a jól bevált népdalstílust várták tőle szerkesztők és olvasók egyaránt. Országszerte tapasztalt népszerűsége sem vigasztalhatta, amikor gyorsan szaporodott íróbaráti köre ugyanolyan ütemben fogyni kezdett a szakmai féltékenység hatására. 1845—46 tele és 1846 kora tavasza a „Felhők”-korszak. Nevét a hasonló című verseskötet 66 darabjáról kapta; bennük a költői zsenialitás a szükségből formált erényt. Petőfi, a romantika szélsőségesebb eszköztárát is felhasználva, leplezetlenül vallott átmeneti ember- és világgyűlöletéről, amikor számot vetett a maga, az ország és az emberiség dolgaival a szalkszent- mártoni, apja bérelte vendégfogadó szűk szobájában. (Ugyanezt a kettős célt - lélekállapo- tának „kiírását” és a válság segítségével is új műfajok, költői tartományok meghódítását - szolgálta egyetlen vadromantikus regénye, A hóhér kötele s egyetlen befejezett és ránk maradt drámája, a Tigris és hiéna is.) A kortársak legfeljebb a byroni világfájdalom magyar változatát látták a korszak költeményeiben; a mai olvasó azonban meghökkentően modernnek, a Petőfi-életmű javához tartozónak érzi a szabad vershez közelítő Felhőket. (16. kép)

/0