Benedek Anna: „…mit tesz a fény…” Nádas Péter fotográfiái, 1959-2003 (Budapest, 2012)
Bazsányi Sándor: „...mit tesz a fény..."
bazsányi Sándor ....mit tssz 3 fény... Ha valaki nem tudná: az 1986-os Emlékiratok könyve és a 2005-ös Párhuzamos történetek írója, Nádas Péter fotósként kezdte a pályáját valamikor a hatvanas évek legelején. A Nők Lapja alig húszéves fotóriportere egyrészt tudósított az újságban a szerkesztőség által kiválasztott képek révén, másrészt viszont tartósította is gyarapodó magánarchívumában a szerkesztőség által elutasított vizuális látleleteket az akkori, azaz Kádár-kori Magyarország korszakfüggő jelenségeiről, valamint a korszakot valamiféle lehetséges képgalériaként - a szó mindkét értelmében - felfüggesztő fény-árnyék viszonyokról. És innentől kezdve nem volt megállás, mármint a felfüggesztésben. Az (olykor hangsúlyozott) ablakvágatszerű síkokra vetített szociofotókon, életképeken, portrékon, természetképeken és csendéleteken keresztül egészen az immár tisztán fénykép- szerű, mivel síkbeli tárgyakat és jelenségeket, úgymint falakat, ajtókat, ablakokat és árnyékokat ábrázoló képekig. A képsíkon tényleg minden fénylő síkká változik. A pálya során a fény és az árnyék - a röghöz kötött látásmód Szküllája és Kharüb- disze - szépen-lassan felzabálták a többdimenziós tárgyi valóságot, jobban mondva közös erővel lemarták a tárgyi valóság fölös pompáját annak tartós alapszerkezetéig. Cserébe viszont valamiféle jótékony fátyolszerűség - fény-árnyék raszter - ereszkedett a látható valóság következetesen lecsupaszított vázára. Hús a csontra. És noha bőven lehetne a Nádas-próza tagadhatatlanul vizuális jellege, sőt logikája felől közelíteni a Nádas-fotókhoz, ámde teljességgel fölösleges. Ezek a képek ugyanis VILÁGLÓ RÉSZLETEK | GLOWING DETAILS | 2000 23
