E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)

Sipőcz Mariann: Országh Antal és a Nemzeti Színház

4. Porcellán fényképészeti műterem (Országh Antal): Mizsey Mária szoprán énekesnő, 1863

ború” néven elhíresült polémia végül a műsorarányok kiegyenlítődésével 1843-ban lezárult.

A prózai műsor hármas tagozódásának gondolata, mely szerint klasszikusokat, eredeti magyar műveket és a kortárs szerzők darabjait kell játszani, már a színház megalakulásakor jelen volt. A kezdeti bajokhoz mégis a programtalanság vezetett: a színház műsorának csak igen kis része volt méltó a nemzeti színházi eszméhez. A kezdeti érdeklődést követően a prózai bemutatókat gyakran üres ház előtt játszották. A klasszikusok - Lessing, Schiller, Shakespeare, Moliére stb. - műveinek megtartása mellett a kortárs darabok tekintetében új utakat

kellett keresni. Ennek eredményeként a magyar színház műsora egészen más lett, mint a német társulaté. De az új, eredeti drámai műsor megteremtése is nehézségekbe ütközött. Először történelmi, áltörténelmi darabok születtek, melyek inkább irodalmi, mintsem színpadi értékkel bírtak. (Vörösmarty Mihály: Az áldozat, Czillei és a Hunyadyak; Teleki László: Kegyem). A történelmi tragédiák kultusza a színház megnyitásának idejére leáldozóban volt, bemutatásuk egyre inkább egy-egy ünnepi alkalomra korlátozódott. A szélesebb közönség inkább a könnyedebb szórakozást kereste a színházban, de míg Kisfaludy Károly műsoron tartott vígjátékai a közönség közönyének és a kritika gúnyolódásának voltak kitéve, az új vígjátékszerzők többnyire csak Kisfaludy epigonjai maradtak.

5. Porcdián fényképészeti műterem (Országh Antal):

Odry Lehel bariton énekes, rendező, 1863

85