E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
Sipőcz Mariann: Országh Antal és a Nemzeti Színház
Az intézmény életében Bartay Endre (1843- 1845) bérlő-igazgató működése új lendületet hozott. Az első nagy sikert Nagy Ignác Tisztújítás című műve aratta 1843-ban. A politikai vígjáték korszerűségével, életszerűségével hatott. Rögtön követői is akadtak: Vahot Imre {Országgyűlési szállás, 1843; Még egy tisztújítás, 1843) és Eötvös József (Éljen az egyenlőség, 1844) személyében. Később Szigligeti Ede és Szigeti József is sikerrel próbálkozott ezzel a műfajjal. Bartay érdeme az is, hogy felismerte, olyan színpadi műre van szükség, mely a német színház bécsi bohózatokhoz szokott közönségét a magyar színházba csábítja. Ezért 1843-ban pályázatot írt ki „egy a népéletből merített, minden aljasságtól ment, jó irányú látványos színműre, mely által a köznép is a színházba édes6. Porcellán fényképészeti műterem (Országh Antal): Szigligeti Edéné Sperling Róza leányaival, Jolánnal és Annával, 1863 gettetvén, ízlése nemcsbíttetvén... Erre a pályázatra született meg Szigligeti Ede Szökött katonája, mellyel megkezdődött az új műfaj, a népszínmű di- adalútja. (Bár a pályadíjat Ney Ferenc Kalandor című darabja nyerte el.) Az igazgató jól számított, a német közönség is látni akarta az új szenzációt. A polgáriasodás útján elindult pest-budai közönséget a polgári becsület, a szorgalom témája is érdekelte. Az eredeti társadalmi dráma műfajában a legnagyobb sikereket Czakó Zsigmond {Kalmár és tengerész, 1844; Végrendelet, 1845), Obernyik Károly {Örökség, 1844) és Hugo Károly {Báró és bankár, 1847) aratták. Az 1840-es évek közepére Erkel Ferenc operái és a népszínművek megtöltötték a színházat, s ez a közönség az eredeti drámák bemutatóit is kíváncsian várta. A szabadságharc leverését követő politikai légkör azonban a színház életét is befolyásolta. Az intézmény nagy anyagi nehézségekkel küzdött, a cenzúra szigorodott. A színház élére gróf Festetics Leó (1852-1854) személyében arisztokrata került. Festetics munkáját egy főurakból álló testület, az úgynevezett Comité ellenőrizte. Ezzel a főurak érdeklődése - akik addig a vármegyei, köznemesi intézménnyel szemben meglehetősen közönyösen viseltettek - a Nemzeti Színház felé fordult. Ekkor a színház közönségének összetétele is megváltozott: az arisztokrácia elfoglalta a páholyokat, a földszintről azonban eltűntek a kisnemesek, akik a hivatalokat feladva birtokaikra húzódtak vissza. Helyüket a magyarosodó polgárság vette át. Az addig hiányzó közép- és alsóbb társadalmi osztály képviselőit a népszínműelőadások szoktatták a teátrumhoz. Az 1850-es évek közepén nemcsak az operát és a balettet látogatta szép számban a közönség - a drámai előadásokra is jegyet váltott. Hogy miért? Elsősorban érdeklődésből, aztán hazafiságból, végül divatból... A színház vezetősége az alapítástól fogva - a német színház ellenében, illetve a korszellemet követve - jórészt francia darabokból állította össze a külföldi kortárs műsort. A 19. század közepén egyre nagyobb számú francia színjátéktípust találunk a repertoáron: Victor Hugo, idősb Alexandre Dumas romantikus drámáit, Eugene Seribe, Victorien Sardou, ifjabb Alexandre Dumas, Emile Augier, Octave Feuillet, Dumanoir stb. vígjátékait és polgári színműveit. A francia darabinvázió egészen az 1860-as évek közepéig tartott. 86
