E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Az Arany család fényképésze, Országh Antal (1821-1878)
bármely nagyságra fel tudta nagyítani képeit, másrészt mozgásban is tudott képet rögzíteni: „a leg- szilajabb vadmén száguldása közben” vagy a „leg- mozgóbb gyereket is híven fényírja.”16 1853-ban a pesti Nemzeti Színház részére összesen nyolc francia színmű fordítását készítette el rendkívül gyors tempóban, s azokat a színház még az évben nagyrészt be is tudta mutatni. Bár nem az ő nevéhez fűződik Harriet Beecher Stowe rendkívül népszerű Tamás bátya kunyhója című regényének magyarra fordítása, a színpadi adaptációt Országh Antal fordításában játszotta a Nemzeti Színház.17 Mint azt egy Egressy Gábornak szóló levelében ajánlja: színművészeti tanulmányok, műbírálatok, ellenbírálatok, fordítások, a lapok számára fametszetek készítése is szerepelne vállalásai között.18 1855-től jelenik meg folytatásokban (az utolsó kötet 1861- ben), összesen 34 kötetben Alexandre Dumas A párisi mohikánok című regénysorozata Országh Antal és „többen” fordításában, melyről rendszeres tudósítások olvashatók a lapokban.19 E fordítási munka meghozta számára a nagy író ismeretségét is. Hosszú várakozás után elérte, hogy a neves, hódolókkal körülvett szerző kastélyában fogadja, s hogy felvethesse neki egy közös gyermekfolyóirat indításának ötletét, amelyben Dumas írásait Országh Antal illusztrálta volna. Mivel a jól kereső író nem volt érdekelt az ügyben, a lap nem jött létre.20 Képzőművész és fényképész Országh kiválóan rajzolt, Párizsban elsősorban képzőművészként definiálta magát. A Divatcsarnok rendkívüli műmellékletként tusrajzairól Párizsban készült litográfiákat21 kínált az 1854. évi előfizetőknek, így pl. konstantinápolyi tájrészletet, Rhétel kisváros képét, valamint francia és magyar életképeket. E nyomtatott tollrajzok, kortársai szerint, bármely rézkarccal felvennék a versenyt. Országh a már-már miniatűr, nem egyszer csak mikroszkopikus megközelítésben látható rajzoknak volt bravúros képviselője, e tehetsége folytán több lap, könyv illusztrátora lett. Magyar vonatkozású grafikáiról (pl. Puszta, II. Rákóczi Ferenc) kőrajzok készültek, amelyeket Párizsban, kötetben is megjelentetett.22 (Az elkészült, sokszorosított rajzok arra is lehetőséget adtak, hogy akár egyesével árusítsa őket.) Képzőművészeti oeuvre-je szétszóródott, ’’huszonkét rajzát tartja számon a magyar grafikatörténet.”23 Tehetségére, s ez időben még öntudatára, kapcsolataira is jellemző, hogy Borsos József mellett az 1855. évi párizsi világkiállításon egy tollrajzát magyar művészként állította ki.24 Ez a világkiállítás hozta meg számára Simonyi Antallal, a „kecskeméti fiatal magyar úriemberrel” az ismeretséget, alti ekkor már „szenvedélyes photograph” volt. Tanúja volt annak, amint a francia bíráló bizottság arany érdeméremmel jutalmazta Simonyi találmányát. A képzőművészet mellett Országh az 1850-es évek elejétől a fényképezés gyakorlójává vált. Eg}' 1856- ban kelt vallomása szerint Simonyi Antalt tartotta atyamesterének, tőle sajátította el a fényírászatot, a nedveseljárás technikáját.25 Bár művészete „mellékágának” tartotta a „fényiratot”, e téren is állandóan tanult, továbbfejlesztett, s feltalálóként is számon tarthatjuk. A „papírfényírászat” elsajátítása után a „vászonfotográfiára” fordította figyelmét, majd újabb áthelyezési módszereket, hordozókat talált ki: „Mindenféle merényleteket tettem, Porczellán, papíron, guttaperchán, puszpángfán, szárún, közönséges csonton, elefánt-csonton, semmi sem elé4. Országh Antal toll-litográfiája után Becquet testvérek: Oláh cigányok Kolozs megyéből, 1854 56
