E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Az Arany család fényképésze, Országh Antal (1821-1878)
születtem. Jancsi, ld sokkal fiatalabb mint én az ön partnerje volt. O volt az igazi sikanyózó, csakhogy nagysád emlékében a két Országh fiú egybekeveredik.”)5 Fiatalkoráról nem sok adattal rendelkezünk, családját a Mátyás király idejében nagy birtokokkal rendelkező Országh Mihályig vezeti vissza. Apja, Országh János elszegényedett, majd az 1840-es évek elején egy állítólagos gyanúsítási ügybe keveredett, s állásából lefokozták. A család Máramaros- szigetről Szolnokra költözött, testvéreinek egy része itt született. A nagyszámú testvérből csak ötről tudjuk, hogy megérte a felnőttkort. Közülük János, s talán József állt hozzá a legközelebb, de Berta nővéréről is megemlékezik. Édesanyjához (sz. Novák Eleonóra) szoros szálak kötötték azt követően is, amikor a családi otthont el kellett hagynia. 1850-ben közös képen örökíti meg a szép arcú, főkötős asz- szonyt és Berta nővérét. Ismereteink szerint az 1840-es évek elejétől Pesten történelmet hallgatott az egyetemen, kedvelt tanára Horvát István történész, a bölcseleti kar dékánja lett. (Mindez ideig titok, hogy ez időben hol és mikor folytatott képzőművészeti tanulmányokat.) 1841 novemberében már mint volt tanítvány búcsúzik levelében tanárától, mivel az egyetemi tanulmányok költségeit a család nem tudta vállalni, ezért katonának állt. 1841-ben Horvát Istvánnak írott levelei soraiból tudjuk, hogy a Székes- fehérvár közeli Móron szolgált a Hessen-Homburgi tartományi gróf 19. gyalogosezredének káplárjaként. Kiváló nyelvérzéke lehetett, mert már fiatalon beszélt németül, franciául, latinul, románul, angolul, majd olaszul is, a hadseregben mellékállásként tolmácsolást vállalt, s az ezért kapott összeggel otthonmaradt testvéreit támogatta. 1841. november 9-én keltezett, Horvát Istvánnak írt levelében, „hű tanítványaként” egy, a Nemzeti Múzeumnak felajánlott értékes könyvért kér cserébe 30 pengőt, hogy „szegény, nyomor alatt meggörbült” anyját és „öt neveletlen gyermek testvérkéit” támogathassa.6 Egy év múlva nehéz családi helyzetére hivatkozva kér kölcsön tanárától „50 pengő forintot” a Léván tanuló öccse támogatására.7 1848-ban császári és királyi hadapródként szolgált Itáliában, de a márciusi események hatására - több magyar társával együtt - kilépett alakulatából, átszökött az olasz egységekhez, majd a formálódó magyar légió tisztje lett. A több mint 750 fős csapat tagjainak egy része Velence kapitulációja (1849. augusztus 20.) után elhagyta Itáliát. Országh kockázatos úton, egy vitorlás hajón menekült Konstan- tinápolyba, s feltehetően az Orbán Balázs által szervezett légió katonája lett, amely hamarosan feloszlott. Bár Isztambulban csak rövid ideig tartózkodott,8 vélhetőleg itt ismerkedett meg a török földön diplomáciai feladatot teljesítő gróf Andrássy Gyulával, a rá nagy hatást gyakorló, az 1848-as eseményekben kiemelkedő szerepet játszó Egressy Gábor színésszel, valamint Orbán Balázzsal, akikkel élete második felében is szoros kapcsolatot ápolt. Párizsi emigrációban író, fordító, kereskedő Az emlékezések szerint Országh már Törökországban nyelvórákból és rajztehetsége produktumaiból élt meg. Élete későbbi szakaszában ,,[m]int ritka ügyességű rajzoló, fejedelmi kitüntetésekben is részesült: bírta a török császár Medjidie-rend- jelét, a becsületrend szalagját s a koronás érdemkeresztet.”9 Pulszky Ferencnek 1850. január 25-én írt levelét már Párizsból keltezte, ahová rövid törökországi tartózkodása után emigrált, s ahol több mint tíz éven át élt huzamosan. Mivel jól beszélt franciául, nyelvileg könnyen boldogult, de nem így anyagilag. Ennek megoldására kiérkezése után nem sokkal az emigráció tehetősebb tagjaitól kért támogatást „balléte enyhítésére”. Elsőkét „Angolhon férfiai”-hoz fordult, így Pulszky Ferenctől kért pénzt egy neki küldött rajzáért cserébe a „kenyér nélküli szegénység lethargiája” ellensúlyozására.10 Ugyanezen a napon Andrássy Gyulát is megkereste levélben: neki a „Rákóczi sírján” című rajzát ajánlja, s ezért kér közvetítőn keresztül csekély összeget.11 (Az emigráció nemesi származású tagjaival való kapcsolattartását elősegíthette, hogy felesége állítólag gróf Andrássy Gyuláné Kendefly Katinka társalkodónője volt.) A magyar emigráció tagjaival (Szemere, Dembinszky, Türr, Pulszky) éppúgy kapcsolatot tartott, mint - 1853-at követően - a pesti írókkal, szerkesztőkkel, színészekkel, színházvezetőkkel, pl. Szigligeti Edével, Egressy Gáborral, Császár Ferenccel, Friebeisz Istvánnal, Arany Jánossal, Jókai Mórral, és még sokan másokkal. 54
