E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
kákák.47 A kortárs barát, Tompa, az örömmel szemrevételezett fénykép láttán siet válaszolni: „Nagy örömet okozott nálunk csoportos megjelenéstek, melyről az asszony írását eddig már bizonyosan kaptátok. Juliska, úgy látom, elfordulni kezd tőletek s balra hallgat. Az elfordulást nem erkölcsi értelemben gondolom. Nálad pedig édes Jánoskám, nagyon megvirágzott a mandolafa, mely biblicus kifejezés öszfürtöket [!] jelent. Jó-e a kép vagy nem?, feleljenek róla bölcs Salamon és az exegeták, annyi bizonyos hogy a valóság nem valami különös jó.”48 A baráti sorokból kiérződik, hogy Tompa meglepődött az egymástól elforduló családtagok beállításán, s nem tetszik neki a valóság, a hirtelen öregedés jegyeinek észrevételezése barátján. A Tompának adott kép mellett arról is tudomásunk van, hogy Arany orvosának, Kajdacsy Istvánnak is adományozott egyet.49 A képajándékozási szokásokra utal egy évvel később Tompa levele, melyben arról ír, hogy saját meglévő képeiről másolatokat szeretne: „már nincs példány; azért kell még néhányat nyomatni vagyis siittetni.”50 A 19. század eleji portréfestészet segítségével gyakorolt barátság-gesztus a század közepén a polgári körökben részben áttevődik a fényképre. Az egymásnak ajándékozott képek a barátság intimitását jelzik, ugyanakkor a baráti tekintetek által több oldalról kridzálva, vizsgálva egyszerre egy szélesebb nyilvánosság értékítéletét is kiváltják. Ötven évvel később, 1917-ben Schöpflin Aladár az amúgy magánhasználatra készült privát képbe belelátja az egész magyar alföldi polgárság életét, az ülésmódot tervezettnek, de tipikusnak érzi: „Arany e képen csakugyan az, a mi egész életében volt: a tipikus nagyszalontai tekintélyre jutott polgár. Az öltözete, a magatartása, ülésének egész módja, a hogy a lábait maga elé rakja, a hogy a botját és kalapját tartja, az arckifejezése, a fejtartása, a bajuszviselete, az egész alak, úgy a hogy van, any- nyira magán viseli a gazdálkodó lakosságú alföldi város jellemét, hogy ha nem ismernők a költő valamennyiünknek oly kedves arcvonásait, ráismernénk: ez nem lehet más, mint valamelyik magyar alföldi város módos, tisztességtudó és magára tartó polgára.”51 Hász-Fehér Katalinnak a közelmúltban megfogalmazott véleménye szerint „Ez az egyetlen olyan fotó, ahol Arany nem költői vagy hivatali identitásában jelenik meg (mint a Barabás-képeken vagy az 1865-ös és 1867-es felvételeken), hanem jellegzetesen családapai, családfői beállításban szerepel. Erre utal az ülés módja, ahogyan féloldalt, családja, felesége felé fordul, ahogyan maga faragta cseresznyebotját fogja, ahogyan kalapját az akkori szokás szerint a térdére helyezte, de ezt mutatja kényelmes, köznapi öltözéke is. A család centrumának itt az anya van beállítva, ő az, aki előre néz, aki felé a férj és a fiú is fordul. Juliska a bal szélen már a családtól kissé elfelé, leendő férje felé fordul, de még az anya irányába hajlik”52 Meglátásunk szerint, bár a középpontban az anya ül, Arany János pater familiasként vesz részt a jelenetben, az ő jóváhagyásával jön létre a frigy, a mellette ülők sorsának irányítója, meghatározója, egyben aggódó szemlélője is. A benne állandóan működő önkontrollt ez esetben sem engedte el, nem kívánt szerepelni, s szinte láthatatlanná tette magát. Ennek a privát célból készült arcképnek azonban a vártnál több szemlélője is akadt - a portré ezzel valamelyest a magánszféra és a nyilvános bemutatás között foglal helyet. Arany tudta, hogy a keveseknek szóló felvétel nem marad titokban, s félelme be is igazolódott, Kazinczy Gábor a Tompánál megtekintett fotóra vonatkozóan tréfásan írta: „Láttam Tompánál photographiádat, s bámultam hiúságtalanságodat, hogy e lelketlen, elrevese- dett pofát mint »Arczképedet« nem restelled figu- ráltatni.”53 Bár a családi kép nem okozott osztatlan sikert, Tompa Mihály számára mégis a minőség garanciáját jelenthette, mert amikor képeikről másolatokat szeretett volna rendelni Arany közvetítésével, Or- szághot nevezte meg, mint aki jobbat készít az amúgy neves Simonyinál: Tompa arra kérte barátját, hogy a neki járó honorárium fejében másoltassa le az ő és felesége mellékelt fényképét, de nem Si- monyi fényképésznél, mert „másoltattam én Simonyinál, de igen összeégette a képeket. Szeretném, ha ezt a most küldöttet Országhnál csináltatnád porczellán nyomatban úgy tán csinosabb.”54 Tompa kérésének időpontjában azonban az általa is jónak vélt Országh Antal már éppen újra Párizsban volt, így a képmásolás általa nem jöhetett létre.55 Az Arany családot ábrázoló fénykép eredeti példányai elvesztek, lappanganak. A feltehetően egyetlen fennmaradt eredeti fénykép Ernst Lajos 19
