E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: Arany János és a fényképezés
amely elöl merevített, párnázott, kicsit nagynak tűnik számára, talán nem részére szabták. Arany Já- nosné fején gyöngyös főkötő látszik, taft ruhadereka nagy paszománygombokkal magasan záródik, nyakán kicsi gallér. Zsinórozott, apró gombokkal zárható mentéjét a vállára borítva hordja, mentekötője fogja össze, alatta hosszú ujjú ingváll tűnik elő. Szoknyája más anyag, talán atlaszselyem, alján sujtásdísz ismétlődik.43 Arany János az intim családi eseményen is magyaros öltözetében jelent meg: viseltes kabátfélét, „budát” hord magán. Szokatlan, hogy összesen három paszománygomb és pánt zárja. Alatta mellényt (?), inget, a magyar ruhához illő selyemszalag nyakkendőt visel. Térdén pörgekalap, lábán magas sarkú, szív alakú szártetejű csizma látható. Elhelyezkedése, testtartása a figyelőé, szemlélődőé, a jelenetből kissé kívülálló pozíciót ölti magára. A család négy tagja zárt, összetartó egységet képez, ezzel szemben az apa félfordulatban tekint feléjük, ugyanakkor a távolt kémlelve oldalt ül. Haja hullámos, őszül, („nem járja a fésű”), bajusza keményre sodort, teste megereszkedett, telt, kissé előredől, karját egy, a kényelmet szolgáló Ids asztalon nyugtatja. 46 éves ekkor. A fénykép készítésének aktusa legalább annyira az elmúló, mások számára továbbélő pillanatot juttathatta eszébe, mint amikor Nagyszalontán a róla készült festményt meglátta. „Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép - éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot - az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik” - állapítja meg Susan Sontag.44 Arany, amint a róla készült utolsó fénykép egyikén is, a családi kép készültekor botosán és kalaposán jelenik meg a műteremben, még itt is magányos, szemlélődő egyéniség, kívülről néz mások boldogságára, mint aki az idillbe az elmúlást is belelátja. Miközben a család egyik legboldogabb pillanatát ábrázolja, a kép hangulata elégikus, ezt erősíti az édesanya, Ercsey Julianna kemény tekintete, összeszorított szája, merev nézése, a fiatal menyasszony lesütött pillantása. Erőt, optimizmust a két fiatalember tartása, pillantása sugall, ezzel oldják az ülő sorban lévők melankóliáját. A kamera előtti viselkedésmintáktól némileg eltérő, nem szokványosán összeálló csoportozat beállítása, amelynek minden tagja másfelé néz, lehet a fényképész elképzelése szerint való, ugyanakkor feltehetően Arany is beleszólhatott a rendezés folyamatába: nem kívánt középre kerülni, kerüli a frontális ábrázolást, kényelmi szempontból az ülő pozíciót választotta, stb. (ez időben az expozíció néhány másodpercet vett igénybe, több felvételt anyagi okok miatt ritkán készítettek). „Amikor egy fotót nézek, - írja Roland Barthes - tekintetemmel elkerülhetetlenül befogadom azt a (bármily futó) pillanatot, amikor egy valóságos dolog a lencse előtt mozdulatlanná dermedt. A jelenbeli fotó mozdulaüanságát átviszem a múltbeli felvételre, az így megállított pillanat a póz.” Ennek a különös póznak a desifrízrozása csak a helyhez, időhöz, korhoz és kultúrához való szorosabb kötődés, az akkor és ott lévők fizikai/lelki állapotának ismeretében lenne lehetséges. A napjainkban oly divatos „privátfotó-elemzés tudományos ismereteket feltételező szakma, de a véletlenszerű pillanatokat megörökítő fotók analízise a benyomásoknak, tudati preformációknak, a vizsgálódó egyén fantáziájának is enged(het)” - írta Tarján Tamás a 20. századvégi művészet és tudomány határterületén szárba szökő kutatásokat elemezve.45 Mielőtt elmarasztalnánk a fotográfust az Arany család esetlennek tűnő beállítása miatt, idézzük fel emlékezetünkben a festő és fotográfus Barabás Miklós önmagáról és saját családjáról készített fényképét, amelyen a családfő a kép baloldalán kényelmes fotelben ül, mögötte felesége áll, gyermekei, s azok hozzátartozói felé tekint, akik állnak, ülnek, s három irányba néznek. A paraszti családi képekkel összevetve megállapítható, hogy a „polgári családi képek teljesen más jellegűek: a térbeli elhelyezkedés mozgalmasabb vagy festői elrendezésű; az arcok nem egy irányba fordulnak; máskor beállított jelenetek (kvázi életképek) láthatók: egyikük »mintha« olvasna, másikuk a távolba mereng. A testtartás, a gesztusok lazasága, sokfélesége a jellemző, nem érezhető az összetartozás, sőt a tekintetek többirányúsága egyfajta »jelenléthiányt« sugall: gondolataiban, tűnődéseiben mindenki máshol jár.”46 Az Arany család fényképét, s rajta Arany alakját sokan sokféleképpen interpretálták. Van, aki az álló formátumot kritizálta, van, aki montázsnak vélte, s a legtöbben úgy tartották „helyesnek”, ha Arannyal kezdődik a kép olvasása, azaz megfordítva reprodu18
