Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordulóján (Budapest, 2005)
Balassi Bálint élete
Balassi Bálint élete Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Apja Gyarmati Balassi János, aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja pedig Lekcsei Sulyok Anna. A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. A Balassi család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Balassi Bálintot egy esztendeig Bornemisza Péter tanítgatta, majd 1565 őszétől, apja kereskedelmi kapcsolatai révén, három-négy esztendőre Nürnbergbe került, ahol mint magántanuló, középszintű iskolát végezhetett. Az egyetemjárás azonban kimaradt az életéből, mert apját 1569 őszén Pozsonyban, hamis vádak miatt, fogságba vetették. Balassi János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött a fogságból, s családjával együtt Délnyugat-Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig, a Krosno melletti Kamieniec várában éltek, amelyet nagy összegért vettek zálogba egy lengyel főúri családtól. Az ifjú Bálint itt fordította németből, „szerelmes szüléinek háborúságokban való vigasztalására”, a Beteg telkeknek való füves kertecskét, egy lutheránus prédikátor könyvét, amelyet 1572-ben, Krakkóban kinyomtattak. E fordítás néhány helye azt igazolja, hogy Balassi ekkor már zwinglianus nézeteket vallott az úrvacsora kérdésében, azaz családjával együtt a helvét reformáció hívévé vált. Ugyanezen évben apja kegyelmet nyert. A tizennyolcadik esztendejében járó Bálint fergeteges juhásztáncával arat sikert Rudolf pozsonyi koronázásán. 1573-ban anyja halálát gyászolja. 1575 nyarán a törökök elfoglalják a Balassiak Nógrád vármegyében fekvő várait, Kékkőt és Divényt, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. Ugyanekkor, az időközben zászlósúrrá kinevezett Balassi János, hogy udvarhűségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldi fiát, akit már Erdély határánál elfognak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartja, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával viszi Krakkóba. Itt Balassi egy esztendőn át részese lehet az udvari életnek. Már éppen haza készül, amikor apja 1577 május 6-án, Vágbesztercén meghal. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekvő Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Talán ő volt a szerzője az Euryalus és Lucretia című széphistóriának, amely reá nézve kulcstörténet, s amely 1577-ben, a sárospataki várúr rózsalugasai alatt, a Gombos-kertben készült, mégpedig Aeneas Sylvius Piccolomini (a későbbi II. Pius pápa) antik példákat követő, erotikus novellája alapján. Ekkoriban még felhőtlen a kapcsolata unokabátyjával és egyben gyámjával, Balassa Andrással, akivel egy évtizeddel később mint kevély ellenségével perlekedik a véglesi örökség és Liptóújvár birtoklása ügyében. Házassági szándékkal több hajadonnak udvarol, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket ír. Ezek a kor divatos dallamaira szerzett, az udvari szerelem normáit követő, sőt a petrarkizmus és a neoplatonizmus néhány elemét is felvillantó versek, amelyek között a magyar virágének-frazeológia is helyet kap. Ám 1578 táján újra találkozik Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és belészeret. Anna ekkor Ungnad Kristóf egri várkapitány felesége, akinek kedvéért Balassi már egész verssorozatot ír. Az asszony egy ideig viszonozza a költő érzelmeit, aki talán azért, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezik; csakhogy Anna épp ekkor kényszerül elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassi immár azért folyamodik a haditanácshoz, hogy Eger helyett Lengyelországba mehessen, ám óhaját elutasítják. így aztán 50 lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 őszéig, Anna távollétében éli féktelenségektől és kicsapongásoktól sem mentes, vitézi életét a híres végvárban. Több sikeres portyán és vásárütésen vesz részt. 1583-tól, immár a hátországban, heves támadások kísérik tevékenységét. A zólyomi és Selmecbányái polgárok, hogy az általuk gyűlölt Balassit városaikból eltávolítsák, egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal vádolják meg. Ekkoriban kerül kezébe a Poetae tres elegantissimi című, Marullus, Angerianus és Joannes Secundus szerelmi verseit tartalmazó, 1582-ben, Párizsban kiadott neolatin antológia, amely költészetének megújításában játszik döntően nagy szerepet. Ettől kezdve uralkodóvá válik verseiben a fikció, vagy ahogy önmaga nevezte, a „versszerző találmány”, s az antik mitológia keretében megjelenő petrarkista szerelmi frazeológia. 1584 karácsonyán, Sárospatakon feleségül veszi megözvegyült unokahúgát, Ruszkai Dobó Kristinát, s egyúttal időlegesen elfoglalja az ottani várat is; ez a tette viszont főbenjáró véteknek számított, hiszen Patak zálogbirtokként is a király tulajdona maradt. 1585 őszén megszületik fia, János. Ugyanekkor súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírja végrendeletét. 1586. augusztus 24-én, Nagyszombat városában, feleségével együtt áttér a katolikus hitre. Meglepő vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: döntésénél az ismeretlen lelki tényezők mellett a törökösség vádjának ellensúlyozása, illetve jogi megfontolások jöhettek szóba. Sokatmondó az is, hogy ettől kezdve főként a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat, vonzó lévén számára a rend katonás szervezete és tagjainak kifinomult műveltsége. 40
