Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordulóján (Budapest, 2005)
Balassi Bálint élete
1587 nyarán, a zaklatott élettel elégedetlen felesége hűtlen lesz hozzá, s házasságukat később érvénytelennek nyilvánítják. Ez év őszétől 1588 elejéig, az országgyűlés várhatóan elmarasztaló ítéletétől tartva, az Eger közeli Szarvaskő várában húzta meg magát. Ügyei azonban kedvező fordulatot vettek, s ezen felbátorodván, elhatározta, hogy feleségül veszi az 1587 novemberében megözvegyült Losonczy Annát. Újult erővel lát a versírásnak, s megalkotja a míves belsőrímekkel ékesített Balassi-strófát. Közben Érsekújvárott alkalmazzák, 50 lovas kapitányaként. Innen azonban a frissen nősült várkapitány jogos féltékenysége miatt csúfosan hamar távoznia kell. 1589 elején írja az olasz Castelletti Amarilli című pásztordrámájának alapján a Szép magyar komédiát, ám nála a megbomló, de helyreálló szerelmi idill a magyarok számára vonzóbb színtérre, vitézi környezetbe kerül. Elhíresült verse A végek dicsérete is a katonai élet formálódó nimbuszát kívánta továbbépíteni. Balassi az erdélyi főasszonyoknak ajánlott komédia előszavában fogalmazza meg a szerelmet magasztaló nézeteit. Ugyancsak ekkor zárja le a hármas szám szimbolikáját alkalmazó és komédiája szüzséjét utánzó kötetkompozícióját, amelyben verseinek sora szerelmének lírai önéletrajzává kerekedett. Losonczy Anna a versciklus főszereplőjeként nem evilági asszony többé, hanem a fiktív Julia névvel felruházva, isten- asszonnyá magasztosul. Ebben az időben keletkeznek a török dívánköltészetből merített bejtjei is, amelyek szintén a mondhatatlan szépségű Julia dicsőítését szolgálják. 1589-re kiderül, hogy a megnyerhetetlen asszony nem hozzá, hanem Forgách Zsigmondhoz fog feleségül menni. 1589 őszén elhagyja az országot, s Lengyelországba megy. Krakkóban és Dembnóban, Wesselényi Ferencnél vendégeskedik. Ám az elterjedt nézettel szemben semmi nem bizonyítja, hogy a vele egyidős magyar főúr feleségével, Szárkándi Annával szerelmi viszonya lett volna. Éppen ezért a 10 versnyi önálló gyűjtemény, a Caelia-versek ihletőjét sem benne kell keresnünk. Az volt a terve, hogy a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban részt vegyen. A lengyelek azonban, a hadikészület ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. Balassi 1591 elején a poroszországi Braunsbergben jár, ahol az ottani jezsuita kollégiumot keresi fel. Innen azonban továbbmegy, egészen az „Oceanum-tenger” partjáig, talán a spanyolországi Santiago de Compostelába zarándokolva, ám erről az útjáról nincsenek pontos ismereteink. Ekkortájt írja istenes énekeinek nagyobb részét, s ezekben is neolatin irodalmi mintákat használ fel, úgymint a francia Théodore de Beze és a skót George Buchanan zsoltárparafrázisait. 1591 őszén, Balassa András halála után tér haza Magyarországra. Ekkor már lakóhelye, Liptóújvár megtartásáért is hadakoznia kell. Vége-hossza nincs a pereknek, s energiáit polemikus védekező iratok fogalmazására kell fordítania. 1592-ben bírósági keresetet ad be Losonczy Annával szemben, de perképtelennek nyilvánítják. Égető pénzhiányán erdélyi lovak eladásával és tokaji borok szállításával próbál enyhíteni. 1593-ban legújabb, rejtélyes szerelmét Fulviának nevezi el. Ekkoriból való öt egystrófás remeke, amely egy papírlapon, saját keze írásában maradt fenn a körmendi Batthyány-levéltárban. A nálánál két évtizeddel fiatalabb Batthyány Ferenchez írott leveleiben már öntudatos költőnek mutatkozik. 1593 őszén, a tizenötéves háború kezdetén, részt vesz családja várainak visszafoglalásában. 1594. május 19-én, Esztergom ostroma során, egy gyalogos roham közben, puskagolyótól találva megsebesül, s a vérveszteség és a fertőzés miatt 30-án meghal. Halálos ágyánál egy jezsuita, Dobokay Sándor állt, aki évekkel később befejezte és kiadta Balassi torzóban maradt prózai fordítását, a Tíz okok című polemikus könyvet, az angol jezsuita-mártír, Edmund Campion munkáját. Balassi Bálintot a Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik. A két hősi halált halt testvérnek Rimay János magyar nyelvű, verses Epicédiummal állított költői emléket. Ő az istenes és vitéz Balassit a bibliai Dávidra utaló szerepjátékkal jellemezte, a profán poétát viszont az antik mítoszra utalva, a „magyar Amphion” névvel ruházta fel. Balassi szerelmi verseit, amelyek csupán kéziratos másolatban maradtak fenn, csak egy szűk arisztokrata kör ismerte. Komédiája viszont nyomtatásban is megjelent a XVII. század első felében, Debrecenben és talán Lőcsén. Ezek a könyvecskék azonban mára elvesztek, illetve egyikük csekély töredéke maradt fenn; ám a teljes szöveget az 1958-ban előkerült Fanchali Jób-kódexnak köszönhetően mégis ismerjük. Istenes énekeit, Rimay János hasonló tárgyú énekeivel keverve, először a rejtélyes Solvirogram Pannonius adta ki Bártfán, 1632-ben. Ám az 1650-es években Nagyváradon megjelent az Istenes énekek rendezett kiadása, amelyben már szétválasztották a két szerző énekeit. Ekkor kerültek be a gyűjteménybe, némi csonkítással, Balassi tavaszi-vitézi versei, valamint zarándok- és búcsúéneke is. Egészen 1808-ig, két-három éves gyakorisággal, újra meg újra kinyomtatták ezt a magánájtatosságra szánt kicsiny kötetet. A világi verseit őrző, s Balassa-kódexnak elnevezett XVII. századi kézirat csupán 1874-ben került elő a Radvánszky-család könyvtárából. Összes versét először Szilády Áron rendezte sajtó alá, s Budapesten jelentette meg, 1879-ben. A Balassit 33 éves korában, katonaként ábrázoló festmény metszet vagy miniatűr kép alapján, 1650 táján készült a családi galéria számára. Az életútját feltáró dokumentumokat, valamint magyar, latin és német nyelven írt leveleit Illéssy János kezdte összegyűjteni. Első életrajzát Erdélyi János írta meg, s adta ki 1899-ben. 41
