Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
meg minket, hanem az Ige testté lett, tudniillik Jézus Krisztussá. Nézzük a négy evangélista karácsonyait: Márké semmilyen. Úgy kezdődik, hogy a felnőtt Jézust megkeresztelik. Lukácsé egy gyönyörű idill Máriával, Erzsébettel, Józseffel..., Máténál a zsidó szemlélet: hogy az apa engedelmeskedik Istennek, ide szalad, oda szalad, rejti a Kicsit, akit Heródes halálra keres. Jánosnál pedig ez az egyetemes dolog fejezi ki a Karácsonyt, hogy az Ige testté lett. Ezt egy erdélyi költő, Reményik Sándor gyönyörűen meg is írta: János evangéliuma című versében. Reményik Sándor János evangéliuma (Ravasz Lászlónak) Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetedenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe. Bús állati pára Lebeg körötte: a föld gőz-köre. A dicsfény e bús köddel küszködik. Angyal-ének, csillagfény, pásztorok S induló végtelen karácsonyok, Vad világban végtelen örömök Lobognak, zengnek — mégis köd a köd. S mindez olyan nyomorún emberi S még az angyalok Jóakarata, Még az is emberi és mostoha. 7
