Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)

Kerekasztal-beszélgetés a reformációról

De János messze áll és egyedül.

Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, Nem születésről, nem fogantatásról, Csillag, csecsemő, angyalok kara,

Jászol, jászol-szag,—József, Mária,

Rongy és pólya, királyok, pásztorok, Induló végtelen karácsonyok:

Nem érdeklik — vagy mint rostán a szem Kihull az ő külön történetéből,

Kihull mindez, és mindez idegen,

Apró, földízű, emberi dolog.

Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok!

János, evangélista, negyedik Külön áll, világvégén valahol,

Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen örvény fölé hajol.

És megfeszül a lénye, mint az íj,

Feszül némán a mélységek fölé,

Míg lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord kadanokban Visszhangosan, eget-földet-verőn,

Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az ige.

S az Ige testté lön.

(1939)

8