Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)

Kerekasztal-beszélgetés a reformációról

elértétek? Ti kérditek?

Ti kérditek? elértétek? S ha nem lesz örömötökre meghallanotok?

Elmondom. Épp mert nékem is keserves.

Álltatok, égve az Úr igazától;

állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;

aztán dönteni kezdett ezredegyszer

az ész helyett a fegyver s a láng.

Hogy várja örök üdv a lelket: rángtak milliószám kínban a testek csatamezőn, bitófán, vérpadon, karón, keréken, meg a fájdalomszerzés új mestergépein; növesztett egymással szemben erdőn)! keresztet Jézus példája, végig Európán; égtek, hogy égjen itt a kép s a „bálvány”, ott a „csalárd könyv” — városok és falvak, hol újra emberhúst faltak a félvad zsoldosok, eladdig míg tűz a tűzzel, nem állt egymással szemben bűn a bűnnel, eladdig, míg nem jött — a győzelem?

Az idő. Okosan, türelmesen s némi humorral, s némi humorral. A kétféle had és lút várai szemközt állanak ma is, az én hazámban is; a zordon fehér-falú s arany-ci frázta templom vén tornyai még ágyúként vitáznak minden beharangozáskor, vasárnap papjaik bent még ősimód dörögnek, de kijövet az utcán átköszönnek s ujjon mutatják, hogy hány órakor s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor s egy kis ital.

s egy kis ital. Szép. Magam is helyeslem; ha pap vagyok, magam is így cselekszem: „értsük meg egymást!”

„értsük meg egymást!” De nem volt nagy ár mégis a harminc évi döghalál, d’Aubigné dühe, Coligny halála,

Szent Bertalan bosszútlan éjszakája, fél Németország, a ketté törött Európa s hogy itt volt a török százötven évig és a mi hazánk... —