Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
Ez lett a „győzelem”! Ezt küldte ránk Isten azzal, hogy „napként kimutatta”: nem érte folyt a harc, hanem miatta; ilyen volt, mit díjul szánt, a jövő: — mert volt-e vajon győztes, kit nem ő rendelt eleve győzni? rendelt eleve győzni? Győztetek. Maga a Sátán győzött veletek! Balekok voltatok, mind! Hátra arc! Nincs jogotok egy lépés sem előre. Törlődjetek be kőbe és időbe. Elveszett — eleve! — a harc! — mondtam keményen, mint aki magára támad először is az igazával; majd: majd: Megbuktatok! A haddal simára törölt kontinens — e fekete tábla — közepére mi Íratott eredmény? Egy betű, egy már tréfának sem új buta betű s az is csak magyarul: mért több a keresztyén, mint a keresztény? Értelmet annyi millió halott véréből ennyit párolhattatok, midőn — feledve, kinek mi a dolga — karddal csaptatok ti is a Csomóba: a Föladatba, mely épp a kötés kibogozásával szép és merész. Ez az „eredmény”! És ha — ez se volna?! — kondult bennem is, ahogy várható volt, a túlsó torony az innen valóra (és attól fogva mind a kettő bongott) s kelt ezredszer is — alig finomodva — bennem a két ős ádáz szó-birokra: a mindig úrhitű tolnai pásztor s a csupa dac sárréti prédikátor. Mert mi szorította kézbe a fegyvert? Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt? S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan „hal el a hit” a „római mocsokban”? Ha arra tart eszme s világ, amerre a „tiarás templom-kufár” vezette, ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül
