Bauernhuber Enikő: Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)
„...A világ csupa szürkeség és formátlanság, csupa köd..."
„Városom ezüst vízen épült, s palotái fehér ködben*' Jlsznak.lL Ambrus Zoltán: Pókháló kisasszony; 1898 A művészek a köd, a fátyol vagy pókhálószálak „optikai szűrőjén" keresztül fellazított kontúrokban ábrázolták a világot. „Prikk szívében nemes anyagból csillogó szálak fonódnak. Azután már csak ügyes kéz költ; kés a ragyogó, tündöklő álomfátyol, amin keresztül nézve oty szívcobcgtatóan kutonos a világ.. Lehunyta a szemét és látni vélte a millió színben Tündokto^pilkhätotl^ämety a halál birodalmának... kifelé: vezető ajtajára fonódik." Cholnoky László; Prikk mennyei útja, 1917 „...pókszőtte derengő fényű csalánszövetek csaptak ki a sötétségből, de bele is mosódtak rögtön, mintha láthatatlan kezek hirtelen visszakapták volna.” Elek Artúr: A platánsor, 1913 Kaoziáay-Qdön: 7<őé/ös /i7^-494-0-es évek Tichy Gyula: Pókháló, 1900 körül
