Bauernhuber Enikő: Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón, 1880-1914 (Budapest, 2012)

„Láttalak és mégsem láttalak, ismerlek és mégsem ismerlek. Ki vagy hát, gyászos maskara?"

;n° io

Gulácsy Lajos: Sapkás önarckép Keleti Artúrnak, 1914 körül

Fáy Dezső: Önarckép, 1909

Mednyánszky László: Öreg ember (Önarckép), 1914 körül

„Láttalak és mégsem láttalak, ismerlek és mégsem ismerlek. Ki vagy hát, gyászos maskara?"

„Művésznek, igazi művésznek nincsenek végleg eldöntött csatái, egészen betelt vágyai. Neki mindig verekedni kell, mert kettős a lelke."

A hangulatváltozásokba merülő, kontúrtalan elbeszélői lélekállapot következtében az arcok megsokszorozódnak,

Cholnoky Viktor

„Egy rongyos úr, az én koromban, a hasonmásom.11

Bród.y Sándor: Az ezüst kecfke, 1898.

tükörarcokká, hasonmásokká változnak, a grafikai ábrázolásokon sormintát alkotnak.

„A szoba falai gipszraaszkokkal voffajs teleaggatva. - Látja - és a maszkokra mutatott - ez jplnd én vagyok, holtan. A legkülönbözőbb kifejezésű halotti maszkokat öntöttem arcomról. Egyiken mintha csak

nyugodtan aludnék. A másikon félelem, a harmadikon.rémület;

a negyediken szenvedés, az ötödiken iszonyú kínok, a hatodikon a kétség beesett" küzdelem eltorzult vonással. De ez mind én vagyok."'

Kemény Simon: Nem fél a haláltól, 1900-as évek . .

■V *

4

rn m