Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi Mezőberényben (l-lll.) | 1849 körül és után
Orlai Petries Soma PETŐFI MEZŐBERÉNYBEN (l-lll.) 1849 körül és után „1849-ben Mezőberényben kezdtem festeni, midőn Petőfi a forradalom menetével elégedetlen lévén attól vissza akart vonulni. Ez a kép kicsinyben, de egész alakban van festve, ülő helyzetben, pongyolában. Ez arcképet sem fejezhettem be természet után, mert Egressy Gábor véletlenül Mezőberénybe jővén, Petőfit megingató föltett szándokában s akkor - rövid habozás után - a művésszel együtt ment el a balvégzetes erdélyi útra, honnan nem tért többé vissza. Petőfi elveszvén, a képet magamtól fejeztem be. A költő özvegye aztán elkérte tőlem, s őrizte haláláig...” (Orlai, 1874, 921.) - így ír Orlai Petries Soma a mezőberényi napokról, amikor Petőfi Sándort utolsó alkalommal látta életében, és festette meg modellként. A fenti visszaemlékezés - a pesti dolgozószoba három képének történetéhez hasonló módon (kát. 24.; 26.; K) - az erdélyi út előtti néhány napban született kisméretű festményre vonatkozik, azaz a Petőfi Mezőberényben (I.) (kát. M) című műre. A Szendrey Júliának ajándékozott festmény később elveszett, csupán Pollák Zsigmond 1880-ban készült fametszetéről ismert. Petőfi mezőberényi tartózkodásáról két további festmény is készült. Az egyiken, a Petőfi Mezőberényben (II.) címűn a költő papucsban ül (kát. 26.), a másik, valószínűleg későbbi festményen (Petőfi Mezőberényben III.) Orlai csizmásán ábrázolja Petőfit (kát. 27.). Ez utóbbin már erőteljesen érezhető a kultusz időszakának hatása (Keserű, 1984, 19-22.). Az elveszett kép, melyet Pollák fametszetéről ismerünk, az eddigi feltételezésekkel szemben (Galamb, 2011, 176.) a csizmás változat, a Petőfi Mezőberényben (III.) kisméretű példánya lehetett. Mint az a pesti dolgozószobáról készült (kát. 23-24. és K) munkák és a Petőfi Debrecenben képsorozat (kát. 29-31.) alapján egyaránt bizonyítható, a festő munkamódszeréhez tartozott, hogy kompozíció egészének megtervezéséhez először kisebb méretben komponálta meg képeit. A mezőberényi két hét a költő fordulatokban bővelkedő életének talán legválságosabb időszaka volt: a közéleti cselekvéstől, a haza fegyveres védelmétől távol, családi veszteségektől, anyagi gondoktól gyötörve menekült Petricsékhez. Kossuth 1849. június végén, az orosz betörés hírére honvédő háborút meghirdető népgyűlés megszervezésére kérte a költőt Pesten. Amikor a kormány váratlanul feladta a harcot és kiüríttette a fővárost, Petőfi így fogalmazta meg ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS 83
