Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi Mezőberényben (l-lll.) | 1849 körül és után
csalódottságát.....az napon, melyen hirdettük a népgyülést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vivandó véres, elhatárzó, utolsó lehelletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb. mint ő maga mondá: ugyanaz napon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedűszóban persze - hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábalni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jővén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek mégcsak küszöbére se kényszerítene sorsom..." (Petőfi levele Arany Jánosnak, Mezőberény, 1849. július 11.) Petőfiék július 5-18. között vendégeskedtek rokonaiknál, a dátumot az öreg Petries Sámuel csizmadiamester, a festő apja jegyezte fel kalendáriumába. Ahogy Orlai írja, Petőfi ekkorra már szinte programszerűen lemondott a hazafi és a katona cselekvési lehetőségeiről, és egy ideig a családi örömöknek kívánt élni. Az itt töltött idő alatt mindössze egyetlen verset írt, a Szörnyű idő...-1, a tehetetlen várakozás és a komoly, jövőbenéző esélylatolgatás ószövetségi prófétákat imitáló költeményét (Kerényi, 2008, 450.). Az idilli időszaknak - amelybe vendégeskedések, fia életrajzának megírása, sőt az is belefért, hogy modellt ült Orlainak mely ugyanakkor feszültségektől sem volt mentes, Egressy Gábor érkezése vetett véget. Rövid tanácskozás után a család Petőfi szeretett tábornokához, Bem Józsefhez indult Erdélybe színész barátjukkal és Bem futártisztjével együtt. Mindkét fennmaradt mű - a Petőfi Mezőberényben (II.) és (III.) egyaránt - ingujjban, szélesen megkötött vörös övvel a derekán, ölében könyvön nyugtatott kézzel ábrázolja a költőt, kedvelt karosszékében, otthonosan dohányozva. „Kedves pihenőhelye volt ez az öreg karosszék [...] melyben ő sokszor eregette csibukja füstjét, olvasgatta az újságokat, s mikor Orlai festette, abban kívánta levétetni magát." - írja visszaemlékezésében a költő barátja, feleségének helybéli rokona. (Hatvány, 1967/11, 766.) A Petőfi Mezőberényben (II.) címűn egy kisebb asztalon - az elveszett, Petőfi Mezőberényben (I.) című képen is szereplő -, ismert író attribútumok láthatók: könyvek, tinta, toll és papír. A kéziraton az Egy gondolat bánt engemet szövege olvasható, amely világosan jelzi, hogy a kép a költő halála után készült, vagy Orlai később ráfestett (Keserű, 1984, 19-22.). Petőfi sorsának ismeretében valószínűbb, hogy a festő utólag dramatizálta a mezőberényi napokat, a versszövegben elhangzó „jóslatot": „Ott essem el én, / A harc mezején, / Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül, / S ha ajkam örömteli végszava zendül, / Hadd nyelje el azt az acéli zörej, / A trombita 84 ARCpoetica | KÉPLEÍRÁS
