Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Olvasatok - Bacsó Béla: „Mert nem mi tudunk ...”
O LVASATO K BACSÓ BÉLA: „MERT NEM Ml TUDUNK...” A NYELV PROBLÉMÁJA HEINRICH VON KLEIST MŰVÉSZETÉBEN Kleist művének ismerői számára semmi újdonságot nem jelent a nyelvproblematika kitüntetett helyen való kezelése ebben a sokrétűen és sokféleképpen értelmezett, nagy hatású életműben. Amiért mégis erre vállalkozom, az egy olyan szempont miatt történik, amelyből úgy gondolom, nagyobb és tisztább rálátást nyerünk Kleist művészetére, amely szempont - jóllehet magam nem vagyok germanista - nem érvényesült eleddig az elemzésekben, vagy ha igen, akkor is csak részlegesen. Ezt a szempontot a legáltalánosabban úgy fogalmazhatom meg, hogy Kleist szinte egész életén át, s életműve majd minden darabjában, legyen az drámai vagy epikai mű, a nyelvbe foglalható, sőt a nyelvbe integrált én és a nyelven túl magát (ki)nyilvánító én megrendítő-chiasztikus kérdésére kereste a választ. A metsző/ egymást keresztező és nyugvópontra nem jutó én-azonosság Kleist alapvető emberi és alkotói problémájává vált, melynek intenzitása és mélysége kortársai közül talán a leginkább őt teszi hozzánk közelállóvá. Elérni a szélső, legszélső pontot, ahonnan a nyelvbe már nem foglalható mégis hírt adhat magáról, ahol az én nemazonos, nem-kifejezhető és nem-leírható rétegei a mélységbe pillantva az elfedett archeológiájaként mutatkoznak meg. Erről írt Thomas Mann Kleist novelláinak amerikai kiadását bevezető esszéjében: „Mert Kleist mindig a »végsőt« a szélsőségest akarja, sőt a szélsőnél is szélsőségesebbet.” („Das Äusserste — Kleist will es immer, vielmehr, er will das Uber-Äusserste.”)1 Ezt a szélsőt, sőt legszélsőségesebbet, persze, helytelenül értenénk, ha benne a romantika öntetszelgő-önelégült játékát látnánk csak, s nem valami alapvetőnek a felismerését és ennek állandó megkísértését. Adorno „feltartóztathatatlan regressziónak” („die unaufhaltsame Regression)2 nevezte, Novalis pedig mindent felőrlő örökmozgó gépezet (ein achtes Perpetuum mobile, eine 55
