Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)

Beköszöntők - Günter Blamberger

ségeset döngve ledönti / Mert megmarkolhatja a koronáját.” A dráma végén Kleist nyugtalanító ereje lelepleződik: megmutatkozik, hogy éppen azért bír posztheroikus korunkban is aktualitással, mert korszerűtlen. A halálban Pentheszileia, vagyis Kleist tükröt tart az élők elé: csak az halott, aki a várakozásban elfeledi az elvárást, az álmodozásban pedig a cselekvést.

A német irodalomban köztudomásúlag túlsúlyban vannak az idealisták, akiket jobban érdekel az, hogy az embernek miként kellene viselkednie, mint az, ahogyan valójában viselkedik. Thomas Mann joggal nevezte Kleistet a német költészet nagy kivételének. Magyarországon ezzel szemben már évtizedek óta a legnagyobb szimpátia övezi a melankolikus Kleistet a maga folyamatosan kudarcot valló antihőseivel egyetemben. Úgy tűnik, sehol másutt nincsenek olyannyira megértő kedvelői és szakértői, mint éppen Magyarországon. Japán és Franciaország mellett Magyarország az a hely, ahol - Földényi Lászlónak, Forgách Andrásnak és Márton Lászlónak köszönhetően — Kleist műveinek összkiadása jelent meg. Földényi László 1999-ben publikált Heinrich von Kleist —A szavak hálójában című műve mind a mai napig kultuszkönyve a Kleist- és az életrajzkutatásnak, melyből tudományos munkákban és a német színházak programfüzeteiben is gyakran idéznek. Egészen biztos vagyok abban, hogy az én Kleist-életrajzom magyar fordítása jobb a német eredetinél, éppen mivel Földényi László tisztelt meg a fordításával, amiért nagyon hálás vagyok neki. A Collegium Fiungaricum emlékinstallációja egy rendezvénysorozat részét képezte 2011-ben, amely A magyar Kleist címet viselte. Kleist, aki életében sem elismerést, sem szeretetet nem kapott, e honosításnak nagyon örülne.

Günter Blamberger - A Heinrich-von-Kleist-Gesellschaft elnöke

54