Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Tasnádi István: Közellenség
CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR TASNÁDI ISTVÁN: KÖZELLENSÉG KOHLHAAS ZENÉS USZÍTÁS HEINRICH VON KLEIST ELBESZÉLÉSE UTÁN (RÉSZLET) 1. JELENET Drezdai sintértelep. Egy láda, egy hatalmas fémtepsi és a plafonról láncon kampó. A ládán két ló ül. Koszlott, fejlógatós gebék. Minket néznek. Bánatos, nagy szemükben bágyadt érdeklődés. A Csödörön necctrikó, gatya és zokni, a Kancán szakadt harisnya és kombiné. Csönd. A Csődör elénk áll. Mi csak tévedésből vagyunk itt... átmenetileg... ez egy átmeneti helyzet... félreértés... ami tisztázódni fog... (Kancához) ugye?! (csönd) Köszönjük szépen! (visszaül) Mi nem panaszkodunk. Nincs is rá okunk! (csönd) Engem az emberi nem feltétlen tiszteletére neveltek! Tisztelem is az embert, persze. Pedig... (csönd) Nem, nem vagyunk rabszolgák! A feltétlen engedelmesség még nem zárja ki az önérzetet! felnevet) Igen! A külső kényszer, az... az belső szabadság! Úgy értem, attól. Amikor kívül ütnek, én belül erősödöm! (nevet) Igen! Én büszke állat vagyok, aki nem tűr meg bárkit a hátán, aki nem iszik zavaros vizet... Fejezd már be! Nem iszik! Kit érdekel, hogy innád vagy nem innád, ha nincs mit?! Nem iszik! Fejezd már be! Nem hallod?! Fejezd már... A kanca köhögőrohamot kap. Kutya baja! Nem fertőz! (a Kancához) Csak félrenyeltél valamit! 94
