Török Dalma (szerk.): Heinrich von Kleist. Miért éppen Kleist? (Budapest, 2016)
Irodalmi parafrázisok - Tasnádi István: Közellenség
KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA CSŐDÖR KANCA Hülyeség! (mutatja nekünkj Tessék, a szőröm megfakult, a sörényem csomókban hullik, a bordáim kiállnak... Nagyon is jól nézel ki! És miért végezzük így?! Jaj ne! Elvek, elvek, elvek! Ö miattunk áldozott fel mindent! Két korcs kutyáért is végigcsinálta volna! Nem tehetett mást! Talán kényszerítette valaki? (nekünk) Ő volt a legderekabb ember, akit valaha ismertem! Gőgös ember volt! Nagy tudású. Ostoba! (nekünk) Kifejezetten eszes. Nyomorult! (nekünk) Életrevaló. Szerencsétlen balek! (Kancának) Hős volt! Balek volt! Hős volt! (üvölt) Balek, balek, balek! (csönd) Lecsókolbász leszek, nem érted?! (bizonytalanul) Rémeket látsz... Bizony, bizony, te is fel leszel dolgozva, öregem! Persze te öntudatos kolbász leszel... elves leves... tartás mártás! Hagyd már abba! És ki a te hóhérod? 95
