Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Olvasatok - Lenkei Júlia: „Idegen zaj, idegen fények..." - Balázs Béla berlini korszakai

németre. Ő írta a kötetbe a költő Kassákot bemutató német nyelvű előszót is. Walden a Der Sturm olvasótáborának figyelmét azzal is igyekezett Kassák és a magyar mozgalom iránt fölkelteni, hogy 1923. januárjában és márciusában folyóiratában szemelvényeket közölt a kiadványból.

A berlini találkozón vetődött fel a képzőművész Kassák a Der Sturm galériájában történő bemutatkozásának gondolta is. A kiállításra végül is I 924. májusában került sor. A Kállai Ernő előszavával megjelent katalógus tanúsága szerint ezen a Nicolaus Braunnal közös tárlaton Kassáknak 50 műve került a berlini közönség elé. Ma már tudjuk: egész festői életművének legjelentősebb darabjai voltak ezek az alkotások. Arra azonban mindmáig nincs bizonyítékunk, hogy a magyar avantgarde vezére ebből az alkalomból újra Berlinbe utazott volna. így az 1922. november I I -tői november 25-ig lezajlott látogatást Kassák első és egyetlen berlini látogatásának kell tekintenünk.

(Az itt közölt szöveg Csapiár Ferenc Kassák körei című 1987-es, a Szépirodalmi Kiadó által megjelentetett kötetének 14-18. oldalán található írás újraközlése.)

LENKEI JÚLIA: „IDEGEN ZAJ, IDEGEN FÉNYEK"

BALÁZS BÉLA BERLINI KORSZAKAI

„Kint vagyunk Budapest legfrissebben hódított irodalmi gyarmatán, ahol a bennszülöttek még kételkedve és kíváncsian fogadnak, de itt mi már otthon vagyunk, itt feladataink vannak és jövőnk."1

Balázs Béla élete két korszakában tartózkodott huzamosan Berlinben. Először az 1906— 1907-es tanévben töltött ott hosszabb időt ösztöndíjas bölcsészként, majd 19 I 2-ben már mint itthon befutott, a Nemzeti Színházban bemutatott, rendszeres Nyugatszerző, önálló verseskönyvet megjelentetett ifjú író látogatott vissza néhány hónapra. Kései berlini korszaka a húszas évek második felére esik: 1926-ban a tekintélyes hírű író, költő, ismert filmes szakember meghívást kapott, le is telepedett és 1931-ig élt a német fővárosban.

Az édesanyja révén német származású Bauer Herbertnek nyelvi nehézségei nem voltak. I 906 októberében ösztöndíját Kodállyal megosztva érkezik Berlinbe. „Másfél lépés széles, hatodfél hosszú szobám van. Ha sokáig ülök benne, nem is hiszem, hogy odakint egyáltalában van tér és benne dolgok. Mintha csak idő volna, gondolat és képzelet és semmi más."2 A legkisebb királyfi harci kedvével indul bevenni a várost. „Birkózom. Idegen zaj, idegen fények... ismeretlen robaj, ködön és füstön keresztül világoló lángok,

1 1 2