Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Berlin-brevárium - Schopflin Aladár: A Bánk Bán berlini bukása
Most már: ha kivesszük a Bánk bánból ezeket s a többi hasonló történelmi perspektívát, mi marad belőle? A Bánk bán egy kezdetleges, sőt tán még nem is kezdetleges színházi kultúrából nőtt ki akkor, amikor a németeknek már hatalmas, virágzó színházuk volt, s amikor már túl voltak drámairodalmuk fénykorán. Nekik okvetlenül jobban szemükbe tűnik az a sok technikai és színvonalbeli kezdetlegesség és egyenetlenség, amit mi természetesnek tartunk és észre sem veszünk, mert a mi levegőnkből való, melyet beszívunk és észre se veszünk, hogy van. A németek ellenben nemcsak észreveszik, hanem konstatálják, hogy az övékénél alacsonyabb fejlettségű kultúra termékével van dolguk. A példák, amikhez ők hasonlítják, azok a klasszikus drámák, melyek az ő színpadukon élnek, s ki meri mondani, hogy a Bánk bán nem veszít vele, ha Shakespeare, Goethe és Schiller drámáival hasonlítják össze? (...) Ha angol vagy francia mű jelenik meg a német színpadon, azt támogatja az angol vagy francia nemzet és kultúra egész nagysága és ereje, s már előzetesen bizalmat szuggerál az emberekbe. A magyar darabot ellenkezőleg lehúzza a magyar nemzet és kultúra kicsisége és gyöngesége és bizalmatlanságot kelt iránta. A bizalmatlanság pedig kizár mindennemű szuggesztiót. A magyar darabnak háromszor olyan jónak kell lennie, hogy fele akkora sikert arathasson. Modern darab még valahogy meg tud küzdeni ezzel a bizalmatlansággal, mert elvégre valahogy mégiscsak belekapcsolódik a modern életbe, amely lényegileg ugyanolyan Berlinben, mint Budapesten, de olyan darab, mint a Bánk bán, melynek az élettel való kapcsolatait csak mi, magyarok érezhetjük, teljesen, meztelenül ki van szolgáltatva az istenítéletnek. És végül: vajon minálunk is él-e a Bánk bán a színpadon? Egy emberöltőn keresztül adta a Nemzeti Színház, becsületből, az aktaelintézés lelkiismeretes unottságával évenkint egyszer, s most pár év óta már nem is adja, mert úgyse nézte meg más, mint néhány lelkes gimnazista. Magunkat se vonz és azt kívánjuk, hogy vonzza a külföldet? Hiúságunk áltathatja magát a németek magyargyűlöletével s a berlini sajtó egy része csakugyan úgy is viselkedett, hogy ez a magyar önámítás bő táplálékot kaphatott belőle. Ez azonban nem változtat azon, hogy a Bánk bán berlini előadása tiszteletreméltó, de lehetetlen vállalkozás volt. Tanulságul szolgálhat arra, hogy a mi magyar értékeinket nem lehet erőltetéssel nemzetközi értékekké alakítani, siker helyett könnyen kitesszük magunkat a méltatlan visszautasításnak. A tukmálva kínált áru értékén alul kél el. A modern irodalomnak a feladata, hogy megszerezze termelésünk számára a nemzetközi fémjelzést, s ha ez megvan, akkor előbb-utóbb észre fogják venni régebbi értékeinket is. 1911 1 2 1 A művet Vészi József fordította németre, a díszleteket és jelmezeket Ernst Stern készítette. A drámát német művészek először 1911. április 30-án, majd ugyanazon év május 24-én játszották a berlini Deutches Theaterben. 2 'utólagos jövendölés' (lat.)
