Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

A megalkotott város - Nevető bábok

Ab 9. Jani täglich:

Szerettem délelőtt átsétálni a Tiergartenen, lovaglóruhás nők érkeztek gyalog, pálcával kezükben, amely jelenthetett sportszenvedélyt is, de néha jelképe volt másféle szenvedélyeknek, amolyan felhívás titokzatos, macabre-keringőkre. (...) Egyetlen permanens álarcosbál volt ez a berlini tél. | Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Ich liebte es, vormittags durch den Tiergarten zu schlendern, Frauen im Reitanzug kamen vorüber, zu Fuss, eine Gerte in der Hand, was für ihre Sportleidenschaft sprechen konnte, mitunter aber auch Symbol einer andersartigen Leidenschaft war, eine Art Aufforderung zu einem geheimnisvollen Valse macabre. (...) Dieser Winter in Berlin war ein einziger permanenter Maskenball. | Sándor Márai: Bekenntnisse eines Bürgers

FEDÁK SÁRI MINT CASSIA GRÓFNŐ. 1908 SARI FEDÁK ALS GRÄFIN CASSIA. 1908