Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

A megalkotott város - Jövevény-város

Bennfentes utazók szerint egy várost akkor kezdünk megismerni, ha el merünk tévedni benne. Ez a tétel csak az emberi méretekre szabott helységekre vonatkozik. Olasz vagy német kisvárosban utcából sikátorba, sikátorból zöldségespiacra vagy templomtérre csábít a kíváncsiság, s ha valóban eltévedtél, a gyalogjárók jó szelleme kézenfog és hazavezet. De hogy induljon neki az ember egy berlini sugárútnak, mikor a végét távcsővel kellene földerítenie; s hol keressen üdülést a kősivatagban, a bérkaszárnyák ijesztő, beláthatatlan tengerében? | Keresztury Dezső: Berlin, 1939

Nach Ansicht erfahrener Reisender beginnen wir eine Stadt erst dann kennenzulernen, wenn wir wagen, uns in ihr zu verirren. Diese Aussage ist allerdings nur für Ortschaften von menschlichen Ausmaßen gültig. In italienischen oder deutschen Kleinstädten lockt uns die Neugierde aus der Straße in die Gasse, aus der Gasse auf den Gemüsemarkt oder auf den Kirchplatz, und hast du dich wirklich verirrt, dann nimmt dich der gute Geist der Passanten an die Hand und führt dich nach Hause. Doch wie soll man sich auf einer Berliner Allee auf den Weg machen, wenn man das Ende derselben mit einem Fernrohr erspähen müsste; und wo soll man in dieser Steinwüste nach Erholung suchen, in diesem erschreckenden, unüberschaubaren Meer der Mietskasernen? | Dezső Keresztury: Berlin, 1939