Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Olvasatok - Kőniger Miklós: Csillaghullás Berlinben
Az I 933-ig tartó közel tíz éves korszakon belül három különböző színészi érát határolhatunk el. A 20. század első évtizedeiben a berlini színházi élet irányító igazgató/rendező-mágusa, Max Reinhard - aki együttesével többször is vendégszerepeit a magyar fővárosban - szívesen szerződtetett, fedezett fel külföldi, más anyanyelvű színészeket. Ilyen vendég, vagy állandó szerződtetett tag volt Beregi Oszkár (1876, Budapest - 1965, Hollywood), Bulla Elma (I 9 I 3, Selmecbánya - 1980, Budapest), Darvas Lili (1902, Budapest - I 974, New York), Latabár Kálmán (1902, Kecskemét - I 970, Budapest), Latabár Árpád (I 903, Sátoraljaújhely - 1961, Budapest), Péchy Blanka (1894, Pécs - 1988, Budapest), Gróf Eszterházy Ágnes (1901, Kolozsvár - 1956, München), Mátray Ernő (Ernst Mátray, 1891, Budapest - 1978, Los Angeles), Halmay Tibor (Tibor von Halmay, 1897, Nagyszentmiklós-1944, Budapest). Különböző memoárokból, interjúkból megtudhatjuk, milyen elemi hatással volt Reinhardt rendezői és színészpedagógiai módszere a Budapestről érkezett művészek munkájára. Darvas Lili például, aki a meghallgatáson még magyarul mutatkozott be a mester előtt, hat hónappal később már teljes német nyelvtudással, előnyös szerződéssel a kezében, vezető színésznőnek mondhatta magát Reinhardt (Berlin-Bécs-Salzburg súlypontú) „színházi tengelyében”. A némafilmgyártás hőskorában is számtalan magyar színész próbálkozott betörni a hatalmasra duzzasztott német filmpiacra. Az UFA mellett kisebb-nagyobb filmcégek forgatták, gyártották a legkülönbözőbb kvalitású filmeket. Lassan, de biztosan a film művészetté vált - megtalálta helyét a Parnasszuson. A Tanácsköztársaság bukása után a magyar művészeti élet krémjének távoznia kellett Bécs felé, hogy végül az óriási, fejlődésnek induló majd virágzó Berlinben adjanak egymásnak találkozót a híres magyar filmes kolónia tagjai. Jó néhány magyar származású színész, színésznő szerzett utóbb nemcsak szerződést, hanem hírnevet, sikert, sőt világsikert ezen a porondon. Közülük érdemes kiemelni a 20-as évek femme fatal-jának, Putti Amáliának (azaz Lya de Puttinak, I 897, Vecse - 1931, New York) már-már hisztériává fokozódó sikerét. A népszerűségi listán több fejjel előzte meg nagy vetélytársnőjét, Asta Nielsent. A világsikert arató Lya de Putti mellett nyomon követhetően találkozunk további magyar csillagokkal, mint Mattyasovszky Ilona (1895, Esztergom - I 943, Budakeszi), Lucy Doraine (1898, Budapest -1989, Hollywood), Ráday Imre (1905, Budapest - 1983, Budapest), Corda Mária (1898, Déva-1976, Genf), Mindszenty Mária (1898, Bécs - 1973, Bécs), Nagy Kató (Käthe von Nagy, 1904, Szabadka - 1973, Los Angeles), Szöreghy Gyula (Julius von Szöreghy, 1883, Budapest - 1943, Budapest), Hollay Kamilla (1899, Budapest - 1967, Budapest). 1 24
