Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)
Olvasatok - Bajkay Éva: „A késői holnap embriója" - Magyar képzőművészek a német fővárosban
BAJ KAY ÉVA: „A KÉSŐI HOLNAP EMBRIÓJA" MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK A NÉMET FŐVÁROSBAN A müncheni finom-naturalizmus a 19. század végén egy sor fiatal magyar festő indulását meghatározta. A napfényben átlénye- gített táj hangulatfestése Nagybányán az új művészet iskolapéldájává lett. A magyar festők, szobrászok, grafikusok egy része I 900 után is Münchenben tanult (ha nem is a megkövesedett Akadémián, hanem magániskolákban). Németországot ekkor a szecesszió rázta fel, s ennek lett egyik központja Berlin. Itt működött I 900-tól Lovis Corinth, aki a Munkácsytól indult és impresszionistává lett Max Liebermannal és Max Slevogttal együtt az akadémizmus ellen fellépő művészcsoport, a Berliner Sezession vezetője volt. Barátjuk, a híres művészettörténész és galerista Julius Meier-Graefe - a Pan és a Dekorative Kunst című folyóiratok szerkesztője - a francia impresszionisták, van Gogh, Cézanne, s a német művészetből Fiedler és Hildebrand esztétikájának, Hans von Marees festészetének propagálójaként vált ismertté. I 903-ban jelent meg alapvető könyve a modernizmus előkészítőiről.1 Meier-Graefe többször is járt Budapesten. I 9 10-ben része volt a kurfürstendammi Sezession-szalonban megrendezett magyar festészeti kiállítás sikerében, ahol kedvencei - Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Fényes Adolf - kiemelten szerepeltek, s újat hozott az előző év végén összeállt fiatalok (a Nyolcak) közül Czóbel Béla, Czigány Dezső, Pór Bertalan, akiknek a természetből értelemmel merítő piktúrája a franciás és a német modernséghez egyaránt kapcsolódott. 1910 Berlin és Budapest művészeti életében egyaránt fordulatot hozott. A háború felé sodródó világban az expresszionizmus új irányzatai születtek meg. A korszerű váltást jelezte a német fővárosban a Neue Sezession vagy a Neopathetiker- csoportok művészeinek fellépése és leginkább a Der Sturm, a Nyugat mellett Kelet- és Közép-Európára is figyelő irodalmi és művészeti folyóirat megjelenése.2 A főszerkesztő Herwarth Walden, aki Meier-Graefetől mintegy a stafétabotot átvéve, de már az expresszionizmus irányába nyitotta meg a Sturm Galériát. Első sztárja az osztrák Kokoschka volt, az olasz futuristák és a francia kubisták mellett a müncheni Der Blaue Reiter-kör német és orosz művészeit segítette sikerhez. Számunkra azonban fontosabb, hogy az I 9 10-es évek végétől a Sturmban mutatták be a legtöbb magyar avantgárd alkotást. Az első világháború után a weimari köztársaság demokratikus, kozmopolita, nyílt légköre vonzotta az idegeneket. Berlin egyre inkább nemcsak a német, hanem a nemzetközi művészélet, szellemi viták és találkozások színhelye lett. Walden a Café des Westensben hozta létre az ízlése szerinti első művészeti társaságot, a Verein für Kunstot. Meghatározó példaként August Stramm költészete szolgált, a képzőművészet terén - ugyancsak a lélek belső hangjait közvetítő - Vaszilij Kandinszkij és társai jutottak egyre fontosabb szerephez. Herwarth Walden széleskörű aktivitása (pl. előadó körútjai, melyeknek célja a fiatal tehetségek 1 oo
