Török Dalma (szerk.): „Nekünk ma Berlin a Párizsunk”. Magyar írók Berlin-élménye, 1900-1933 (Budapest, 2007)

Olvasatok - Bajkay Éva: „A késői holnap embriója" - Magyar képzőművészek a német fővárosban

felfedezésétől a folyóirat propagálásáig terjedt) napjaink kulturális menedzseri tevékenységének előfutáraként értékelhető. Páratlan szervezőkészsége révén hamarosan könyv, mappa és levelezőlap kiadásába fogott, melyeket 1917-tól a Ma szerkesztőségében Budapesten is kapni lehetett.

1913. szeptemberében a párizsi Függetlenek Szalonjának mintájára szervezte meg az Első Német Őszi Szalont Berlinben, s kiállításaival a modern művészet nagy távolságokat átfogó, koncepciózus terjesztője lett. 1913 januárjában egy hetet töltött Budapesten.3 Ekkor - a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításon - Javlenszkij csaknem félszáz, Kandinszkij két művel szerepelt a futuristák nagy sikerű képei mellett. A Nemzeti Szalon bélyegzőjével futurista alkotásokat propagáló Sturm-képeslapok kerültek forgalomba Budapesten. Waldennek tevőleges része volt a sajtó által a Blaue Reiter-kör bemutatásaként értékelt májusi Mú'vész- házbeli kiállítás külföldi anyagának összeállításában.4 A tárlat budapesti szervezője, Rózsa Miklós, még 1922 augusztusában is szerepelt Walden vendégkönyvének aláírói között, Az anyag, melyet további helyeken (pl. Temesváron) szintén kiállítottak, valójában a híres berlini őszi szalon előzetesének is tekinthető, a hatás, melyet az akkor induló magyar avantgárd nemzedékre gyakorolt, jól ismert. Felfigyelt rá Kassák Lajos (aki sógora, a kitűnő grafikus, Uitz Béla társaságában kereste fel a tárlatot) és a brassói Mattis-Teutsch János is. Kassákra költőként és lapszerkesztőként egyaránt hatott a német folyóirat, mely terjesztette a Mát Berlinben, s ezáltal a magyarokat egy avantgárd hálózat részévé tette. A háború idején a folyóiratok - mint szellemi híradások, a megszakadt kapcsolatok fenntartói - különösen fontosakká váltak.

Az első világháború korának sajátos jelensége volt, hogy egyes művészek az aktuális politikától a természethez fordultak, egyre elvontabban ábrázolva azt. A Der Sturm-ban látottak leginkább a magyar aktivisták körében kiállító Mattis-Teutsch művészetét befolyásolták ebben az irányban. Mattis-Teutsch erővonalakká absztrahált kompozíciói a Ma folyóiratból és egy külön mappából kerültek a Der Sturm 1918. évfolyamának harmadik számába. Mattis-Teutsch a kozmikus viharok expresszív látomásáig jutott fa- és alakábrázolásaival, képei expresszionista, „belülről fakadó kinyilatkoztatásokként" hatottak.5 1918 nyarán Waldennél járt Berlinben.6 Nemcsak a szellemi rokonság vonzhatta, hanem a Sturm révén megszerezhető nemzetközi reputáció lehetősége is. 1917-ben és 19 I 9-ben a Ma címlapján Franz Marc művei jelentek meg. Mattis-Teutsch hírnevét a Ma és a Der Sturm további reprodukciói növelték.7 A drámai érzelmek kivetítésének magyarokra különösen jellemző igénye mellett, a szerény anyagi lehetőségek - az olcsóbb és több példányszámot, jó terjesztést kínáló linómetszet javára - szabták meg ekkor a születő művek technikáját. így jutottak az I. világháború idején és azt követően a grafikák kiemelkedő jelentőséghez. Mattis-Teutsch metszetei egy tisztán intuitív, spirituális szemlélet képi jeleiként értelmezhetőek, míg irodalmi téren a Der Sturm korai magyar anyaga még a Nyugat folyóirat körével való kapcsolatról tanúskodik (a kolozsvári Horvát Henrik, majd a Németországban élő Stefan J. Klein fordítói közreműködésével).8

1 o i