Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
A régi Arany-szoba a költő íróasztalával, Nagykőrös, 1910-es évek (Arany sógorának írt formulájával) amikor „a fél Akadémia Nagykőrösön lakott”35 - a múzeum előtti, a nagykőrösi tanári kart ábrázoló szoborcsoporttal Novák László néprajzos-muzeológus tevékenykedése alatt emelték a kaszárnya előtti park látványosságává. A kronológiai paradigma szerint szerveződő egykori nagykőrösi kiállítás a biográfiát értelmezte át: az általa megjelenített narratívum olyan homogén történet volt, melybe Arany élete belesimult, s ráadásul éppen a kicsúcsosodást garantálta. Ez a kiállítás a pedagógus Aranyt a költő Aranyhoz tartozó járulékként képzeli el. Katalógusát Az Arany János Emlékmúzeum kiállítási monográfiái sorozat első köteteként kiadó Novák László látható élvezettel időz el Arany polgári foglalkozásainál. Nagykőrös fejlődéstörténetében helyet kap egy adalék, mely szerint Arany amiatt szerette a nagyszalontai jegyzősködést, mert „jóllehet egyhangú munka volt (lópasszusok, váltók kiállítása, a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetése, iratok elkészítése stb.), mégis, lehetőség kínálkozott Arany János számára, hogy a különböző peres és egyéb iratokból megismerhesse a szalontaiak életét, múltját, s fokozottabban a népélet, hagyományok világát ismerje meg”,36 illetve jóval terjedelmesebb annak leírása, hogyan vetette alá magát Arany meglehetős lelkiismeretességgel a számára nem legkedvesebb tanári hivatás elvárásainak: foglalkozott az iskola ügyeivel, igen módszeres órai jegyzeteket készített, a diákokkal rendszeresen íratott dolgozatokat. Gondos dolgozatjavítására Novák példaként hozza fel a következő széljegyzeteket: „ezerszer javítottam már”, „szarvas hiba ez” stb.37 A tanári karral való kapcsolatáról ugrik át az érvelés a balladák megírására, hiszen ez az a korszak, amikor a Hunyadi-kör balladái, illetve A walesi bárdok megszületik. A kiállítás úgy képes ezeket a narratív hurkokat megjeleníteni, hogy enteriőr-kitérőket alkalmaz: az iskolai enteriőr, a dolgozószoba olyan önálló elemei a tárlatnak, melyek könnyedén átemelhetőek voltak a jelenleg látogatható időszakos kiállításba, hiszen a várostörténeti narráción belül eleve moduláris egységként működtek. Az enteriőr kapcsán néhány módszertani problémára hívnám fel a figyelmet. Nem is az enteriőr-logikájú térberendezés lehetőségének teljes kizárása miatt, hanem a vele együtt járó belátások tudatosítása érdekében. Az enteriőrök a 19. században váltak a múzeumi kultúra részévé: a világkiállítások közönsége számára rendeztek be stílbútorokból enteriőrt az otthonosság illúzióját keltve. Annak ellenére, hogy mára az enteriőr - művi volta, skatulya jellege, kicsinyített valóság volta miatt - lassan 270
