Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Archívumok: Arany János és a közgyűjtemények
kikerül a múzeumi gyakorlatból, az irodalmi emlékhelyeknek továbbra is tartozéka.38 Hiszen éppen azt az illúziót kelti, hogy abban a térben, ahol az életműve által szentesített személyiség dolgozott, az alkotás mágikus hatásából valami a látogatóra is átragad. Vagy - ha a szentélyparadigmán túlról tekintünk az enteriőrre: bekerülhetünk abba az autentikus térbe, ahol a megismerni kívánt személyiség létezett, ahol a róla szóló narratíváink végre hitelessé válhatnak. Praznovszky az enteriőr-logika elterjedését az irodalmi emlékmúzeumok esetében a hetvenes évekhez köti, s már annak a folyamatnak a részeként értelmezi, melyben az irodalmi emlékmúzeum rákényszerül szerepének újraételmezésére: A kiállítás - vallottam - nem építhet a látogató butaságára, nem kell, hogy pótolja az iskolát, ne itt tanulják meg, amit a tanórán kellett volna. így az irodalmi emlékházban a fő szerep az enteriőré, a hiteles vagy kevésbé hiteles, de mindenképpen hatásos és hangulatos berendezésé, amelyet jól megválogatott és megírt írásos anyag egészít ki.39 Az Arany János Emlékmúzeum részlete a gimnázium épületében, Nagykőrös, 1957 ■■SSV sSSS A magyar muzeológiában a Petőfi Irodalmi Múzeum 2016-os (Illúzió) Enteriőr című kiállítása mutatott rá az enteriőr módszertani összetettségére: a használattól elválasztott tárgy értelmezési nehézségeire, a tárgyak egymás mellé helyezésében tetten érhető léptékváltásokra, értelmezési konstrukciókra. A múzeumi gyűjtemények alapítástörténete olyan téma, mely a tárlatokban is indokoltan és hangsúlyosabban kaphatna helyet. Olyan erős helyi beágyazottságú gyűjteményekről van ugyanis szó, ahol az alapítók leszármazottai valószínűleg mozgósíthatók lennének azzal, ha őseikre utalás történne. Illetve mindkét esetben hihetetlenül izgalmas mikrotörténetei vannak az alapításoknak, az összefogó helyiek, a Pest-vidék érdekrendszer, a hagyomá- nyozódás hányattatott történetei nemcsak a filológusnak, hanem a látogatónak is fordulatos forgatókönyv szerint mesélhetőek el. Arany László, Szél Kálmán, Dezső Kázmér40 alakjai megérnének egy alaposabb bemutatást. A lokalitás teremtését ezeknek a múzeumoknak érdemes lenne felvállalni.4’Ugyanebben a megközelítésben szintén fontos elem lehetne az életmű lokális regisztereinek megjelenítése a kiállításokban: a bennfentes nagykőrösi és nagyszalontai tudás az Arany-életmű számos vonatkozását meghatározza. Ugyanakkor a kiállítás módszertanának, a muzeológusi kételynek, az interpretativ aktusnak **«»»< Wc«v, 271
