Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

I?

U. ci «■*

ÄOKat.52.

A következő év jól ismert szövegű pályázata - amely „valamely, a nép ajkán élő történeti személyt" jelöl meg főszereplőül - mintha az Aranyt foglalkoztató írói problémákra és a Sza- lonta környéki világ, az Arany által jól ismert néphagyomány, llosvai Selymes Péter históriás énekének jól ismert, legendás erejű alakjára, Toldi Miklósra lett volna kiírva. Ezt az egyezést hangsúlyozza a tárlaton a történeti Toldi Miklós, a 14. században élt bihari birtokos nemes eddig nem publikált, kisméretű, fatáblás, 17. századi portréja (kát.51). Érdekes történeti adat, hogy az erdélyi Toldi-ág 1856-ban egy másik, 1512-ben készült arcképet ajándékoz az Erdélyi Múzeumnak egy mellvérttel együtt, ami azonban mára eltűnt.28 E portrék hányatott sorsa hasonlóságot mutat Aranynak a közösségi emlékezet tartósságáról, a szóbeli, az írásbeli és a vizuális hagyomány médiumairól szóló töprengéseivel. Az 1846-os mű, a Toldi, a hírnév tartóssága kérdésében még optimista:

Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

Nem az örökségen civódó gyermeket:

De, kivel nem ér föl egész világ ökre,

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.

(Toldi, XII/20.)

Az 1848 márciusában befejezett Toldi estéje már borúsabban látja a nagy tettek sorsát:

Meglakoltam úgyis. Dejszen annak vége. - Odavan lelkemnek sok szép reménysége; - Dejszen ami elmúlt, az meghalt, elveszett - Virrasztója is úgy jár: az emlékezet.

(Toldi estéje, VI/27.)

A folyamatosan változó múlt sajátos emberi tapasztalatára hívja fel a figyelmet a vitrinben látható kézirat is. Ez Arany Toldijának az a töredékes változata (kát. 52), melyben a címlap verzóján Arany László rájegyzése olvasható:

Sah- -------rf'fiié

Lehr Albertnek, emlékűi a napra, melyen Toldi-magyarázata az akadémia nagy jutalmát nyerte.

Budapest 1886 majus 4.

Arany László.

A műtárgy kultikus erejét növeli, hogy tudjuk, Arany János még hallotta Lehr Albert neki személyesen felolvasott kommentárjait műveiről, a szerző kritikusi eszközrendszerét az Arany által szerkesztett Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú írásai formálták. Lehr Albert nyelvész, a harcos nyelvművelő a budapesti evangélikus gimnázium magyartanára volt. Neve ma nem ismert, noha saját korában a Toldiról szóló egyik legnagyobb hatású iskolai segédanyag szerzője volt. Munkája több mint tíz kiadást és számtalan utánnyomást ért meg, több generáció az ő „nyelvi és tárgyi bő magyarázatain” keresztül olvasta az akkor már főműként

90