Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)
Katalógus: Önarcképek, álarcok
tanított költeményt. Lehr - kommentárjainak hihetetlen népszerűsége ellenére - nehezen, csak egy évvel halála előtt kerül be a hivatalos irodalomtörténet, az akadémikusok világába.27 Az Arany-Petőfi-kultusz egy rejtélyes személyes tárgyát, Arany Jánosék kávéscsészéjét (kát. 53) a költő 1881-es végrendeletét hitelesítő jogtudós, Csiky Kálmán özvegye ajándékozta a Petőfi Háznak.28 Pusztán ebből a gesztusból következtehetünk arra, hogy a készletnek köze lehetett Petőfiék szalontai látogatásához, így közvetve a Toldi sikeréhez is. Értelmezésünkben a Pestről érkező biedermeier emléktárgy barátságszimbólum lehetett. Beemelése a múzeumi hagyományba a két költő emlékezetének összefonódását, a legendás barátság materializá- lódásának, „kiállíthatóságának” igényét jelzi a közösségi emlékezetben, az 1909-ben a nagyközönség előtt megnyíló Petőfi Ház bemutató tereiben. Petőfinek köszönhető, hogy a kor legkiválóbb portréfestője, Barabás Miklós örökítette meg a fiatal Arany Jánost (kát. 54), tőle származik a jól ismert, idealizált költőkép. A visszaemlékezések szerint Petőfi szinte erőszakkal viszi el 1848-ban a művészhez, Arany sógora szerint: „No Jankó, ettől ugyan meg nem szabadulsz!” felkiáltással.29 Petőfi is ír a folyóirat-mellékletként kinyomtatott arcképről: „Igaz! arcképeidből csak négy példányt kaparíthattam meg, azt majd legközelebb elküldöm, ha Emich Váradra küld könyveket. Te meg írj aztán, tudod-e? te exkövet, vagy Vahot Imreként ekszkövet!”30 A keserű szójáték arra utal, hogy bár mindketten indulnak a nemzetgyűlési választásokon, a korteskedés fogásait nem ismerő költők csúfos kudarcot vallanak. Az 1848-49 eseményeire emlékező, emlékeztető tárgyakhoz feltűnően sok rájegyzés tartozik, több a visszaemlékezés is velük kapcsolatban. A sorsfordító események közelében emelkedettebbé válik az ajándékozók hangja. Ennek példája az a nemzetőr karszalag (kát. 55), melyet Petőfi két kokárdával együtt, március 15-e emlékére ajándékozott Aranynak Szél Piroska szerint. A tárgyakhoz csatolt papírszeleten valóban ott olvasható Petőfi rájegyzése: „Első nemzeti kokárda és karkötő márczius 15. 1848. Pest."31 A szűkszavú leíráshoz odailleszthetjük Petőfi lelkes sorait a március 21-én Aranynak küldött levélből, és a szalontai választ: Kát. 53. Kát. 55. Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben!... Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet dísputálni, és miért? mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást; márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Stancsics kibocsáttatását. [...] Isten ójon, kedves barátom, minden veszedelemtől ott a kemence mögött. írj minél elébb!32 Kedves Sándorom! Vedd szíves kézszorításomat polgári dicső küzdelmeidért. Nem következett ugyan még rám a levélírás: de meg nem állhatom, hogy örömem s büszkeségem teljében fel ne kiáltsak: „0 et delicium et dulce decus meum'.33 (kat.56) 91
