Vaderna Gábor (szerk.): Önarckép álarcokban. Kiállításkatalógus (Budapest, 2018)

Katalógus: Önarcképek, álarcok

ismert sorozat része. A festő a magyar tájat megidéző képeit (Jelenet egy magyar csárdában, Magyar puszta tavasszal) első, jelentős nemzeti történeti tárgyú műve (Nyáry Lőrinc elfogatása, 1552) előtt, a valós helyszíntől távol, Bécsben festette. A két költőt összekötő, érdekes adalék az irodalmi illusztrációnak6 is tekinthető festményhez, hogy Petőfi verséről, tömör balladájáról ezt írja Arany: „Petőfi e részben inkább utánam jött mint megelőzött, legalább a Megy a juhász nem volt az én mintám, de az övéi lehettek az én kisérleteim.”7 Az Arany család társadalmi státuszának bizonytalansága szinte minden életrajz kezdőmotívuma, nemesi címerük rajzát (kát. 13) a költő fia, Arany László ajándékozza a nemzet múzeumának,8aki így ír róla: „I. Rákóczi György-től kapják, 1634-ben, ötöd vagy hatodiziglen, szinten rokon Arany János Arany Jánossal és Ferenccel [...]. De nem a Toldi Nagyfalujából, hanem egy elpusztult szilágysági faluból jönnének ezek az Aranyok.”9 Ezt erősíti meg a Toldi szerelmén olvasható rájegyzés és önéletrajzi levele is:

bizonyos, hogy a kraszna-megyei Nagyfaluból származtunk Szalontára.10

NB. Nagy apám nemes volt, s apám, a kutyabőrnek birtokában, nem vala képes visszaszerezni a kiváltságot, minthogy erdélyi fejedelemtől (I. Rákóczi György) nyerte volt azt a család. [...] Egyébiránt apám kevés földdel s egy kis házzal biró földmives volt."

A nemesi származás tudata mellett az életrajzok fontos állítása, hogy Arany költőként „kivételes helyre” született, oda, ahol az idős, az utolsó gyermeket féltő gondoskodással körülvevő szülők, a híres mesélő édesapa12 korán felcsigázzák érdeklődését a környék mondavilága iránt. „A jó tündér tette a nagy epikus bölcsőjét ide, olyan bokorba, melyen még nyíltak a mondák kései virágai.”13 A kiállításon erre a momentumra egy ponyva, llosvai Selymes Péter Toldija (kát. 14) utal. Arany ugyan nem az itt látható kiadást használta, hanem egy 1746-ost,14 amely más lehetett, hiszen „a hősnek Buda kapujában függő fegyvereit emlegeti”. Erre a hiányzó motívumra utal a Toldi nevezetes Előhangja:

Hárman sem bírnátok súlyos buzogányát,

Parittyaköveit, öklelő kopjáját:

Elhülnétek, látva rettenetes pajzsét,

'És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.'

Arany gyermekként természetes módon szívta magába környezetének nyelvhasználatát a mondák és népmesék, népdalok világát. A mezővárosban még látható történeti emlékek mellett hétköznapi környezetét egy olyan színes tárgyi világ jelentette, amelyet érzékletesen jelenít majd meg költészetében. A tárlóban látható bihari vizeskorsó (kát. 15), melyet jegyzőként említ majd,15 vagy a párnahímzés (kát. 16), a népi kultúrának azok az archaikus, különleges szépségeire példák, melyekkel

Kát. 13.

63